Matematika/Módszertani alapelvek
Az Alsós tanítói portálból
| 85. sor: | 85. sor: | ||
<h4>Tévedés szabadsága, vita</h4> | <h4>Tévedés szabadsága, vita</h4> | ||
| - | [[ | + | [[ |
[[/*]] | [[/*]] | ||
2008. július 30., 07:56 változat
Az 1960-as években Magyarországon Varga Tamás matematikus és munkacsoportja, köztük C. Neményi Eszter jelentős változást eredményező új matematikatanítási módszert dolgozott ki, amelyben a matematikatanulás kezdetét a kisiskolás korra hozta előre. Igen eszközigényes kreatív matematikatanítás ez, mely komoly szervezőmunkát is igényel a tanítótól.Oka ennek az volt, hogy a felmérések azt mutatták, hogy a diákok, bár elég jól számolnak, gondolkodásuk merev, nem elég kreatív, problémafelismerő, -kezelő és -megoldó képességük alacsony színvonalú. Nem szeretik a matematikát, és sok kudarc kíséri a matematikatanulási folyamatot.
Azóta többször is megújult a Varga-féle módszer. Indulásakor kísérleti jellegű volt, majd tantervvel kiegészítve országos kiterjedésűvé vált. 1986-ban a harmincéves tapasztalatot és a követővizsgálatok eredményeit felhasználva korrekcióra került.
A módszer hatása leginkább a tanulók tanuláshoz való pozitív hozzáállásban és a kreatív gondolkodás fejlettségében nyilvánult meg. A matematika érthetővé, s ezáltal élvezhetővé vált a gyengébb képességű gyerekek számára is, ugyanakkor szárnyalni engedte a felfedezés örömét kereső tehetséges tanulókat.
A politikai rendszerváltás /1989/ szükségessé tette a magyar oktatásügy átható vizsgálatát, a módszertani eljárások, az oktatási dokumentumok, köztük a tantervek felülbírálását. Egyetlen egy területe az oktatásnak nem esett olyan egyértelműen egységes pozitív megítélés alá, mint az általános iskolai matematikatanítás: a Varga-módszer a legjobb,minél kevesebb változtatással mentsük, örökítsük át az utókor számára. A szinte évenként módosuló alaptantervekben szilárdan megállta a helyét ez a matematikatanítási szemlélet, s csak a csökkentett matematika óraszám miatt kesergett a tanítók nagy része. Míg a dokumentumokban virágkorát élte a Varga-módszer, mely éppen ezt a gyakorlatias irányzatot képviseli, a való életben, az osztálytermekben másképp alakult matematikatanításunk sorsa. Csak néhány száz tanító, óvónő, főiskolai tanár, szaktanácsadó haladt tovább azon az úton, melyen a vargai örökség elindította, s dolgozik, alkot, töretlen hittel és lelkesedéssel, annak érdekében, hogy a kisgyermekek szeressék és értsék a matematikát.
A Varga-módszer kreatív, felkészült, magát állandóan továbbképző, önálló döntésekre képes, alkotó tanítót feltételez, aki jártas a különböző matematikai témák ban aki az óráira megtervezi, megszervezi a tanulók tevékenységeit, biztosítja a többféle érzékeléssel való tapasztalást, kidolgozza az absztrakciótovábbi lépéseit, kitalálja és biztosítja az eszközök sokoldalú használatát, igazodik a gyerekek megnyilvánulásaihoz, beszédértéséhez, messzemenően figyelembe veszi a kisgyerekek életkori sajátosságait, engedi a vitát, örömteli légkört teremt.
A majd negyven esztendős fejlesztő munka eredményeképpen kialakult, ma is sok iskolában alkalmazott Varga-módszert a legjobban a módszertani alapelveken keresztül tudjuk megismerni.
Tartalomjegyzék |
A módszer bemutatása az elveken keresztül
Módszertani alapelveink
Valóságon alapuló cselekvő tapasztalatszerzés ből kiinduló tanulás
környező valóság
emlék, emlékkép
sokféle érzékelés
Eszközök használata
Egységes és széles alapozás (matematika tanítása)
Életkori sajátosságok figyelembevétele
tevékenykedtetés
tevékenységváltás
játékosság fejlesztő játékokkal
Az absztrakció megtervezése (induktív tanulás)
Tévedés szabadsága, vita
[[
