Matematika/Tanterv/Számtan, algebra, sorozatok, függvények/Összefüggések, szöveges feladatok
Az Alsós tanítói portálból
A matematikai problémamegoldó képesség területén a rendszerváltás óta visszaesés következett be. E visszaesést mérte a PISA 2000 is. 1983-ban és 1999-ben az IEA-felmérések a magyar tizennégyéves diákok körében egyenletes és magas színvonalú teljesítményről számoltak be: a magyar diákok a mért országok első harmadában végeztek, s teljesítményük sohasem csökkent a nemzetközi átlag alá. Ezzel szemben a PISA 2000 adatai alapján Magyarország a nemzetközi átlag alatt teljesített. A szakemberek szerint a kudarc annak tudható be, hogy a PISA 2000 nem a matematikai „mi” tudást mérte, sokkal inkább a matematikai problémamegoldó képességet vagyis a valóság és a matematika nyelve közötti kétirányú konverzációs képességet vizsgálta. Vagyis a problémákat gyakorlatias, a napi életbe ágyazottan fogalmazta meg, s az ilyen problémák megoldásában a magyar diákok nem állták meg a helyüket. A vizsgálat arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar matematikaoktatásnak a jelenleginél gyakorlatiasabb, az elmélet és a valóság kapcsolatát jobban feltáró matematikaoktatás felé kellene elmozdulnia. Nem térnénk ki az okok elemzésére, mert úgy gondoljuk, hogy a Varga Tamás és C. Neményi Eszter nevével fémjelzett igen átgondolt, felülvizsgált, majd korrigált matematikatanítási koncepciótól (tantervtől) való eltérés eredménye jelentkezik a vizsgálatban. Inkább egy olyan területéről beszélnénk a matematikaoktatásnak, amelynek nagy szerepe van a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésében.
A szöveges feladatoknak a tanításban három fő funkciója van. Az egyik a műveletek értelmezésében található, a másik a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésében, a matematikai modellalkotás területén, a harmadik a matematikai szövegértő képesség fejlesztésében lelhető fel. Mi most a második funkcióval fogunk foglalkozni, s ennek is egy speciális területével, az alsó tagozaton folyó tanításával.
