Magyar nyelv és irodalom/Hozzárendelhető segédletek/Írók, költők életrajza
Az Alsós tanítói portálból
Aiszoposz (magyar névalakban Ezópusz)
Görög író, az időszámításunk előtti 6. sz.-ban (kb 2.500 évvel ezelőtt) élt. Életéhez sok legenda fűződik, és meséivel hamarosan híressé vált, így felszabadították a rabszolgaság alól.
Rövid meséinek szereplői állatok és szegény emberek. A mesékhez egy-két mondatos tanulság csatlakozik, ezeket későbbi korokban írták hozzá a művekhez. Aiszoposz meséit, Pesti Gábor már négyszáz évvel azelőtt lefordította magyar nyelvre.
Hans Christian Andersen (1805-1875)
Dán költő regényíró, elbeszélő. Élete nagy részét utazással töltötte, számos útinaplója közül magyar vonatkozása miatt emlékezetes az egy költő bazárja. Andersent meséi már életében világhíres emberré tették. Műveit nyolcvannál több nyelvre lefordították.</span>
(Meséi: A rút kiskacsa, A hókirálynő)</span>
Arany János (1817. Nagyszalonta- 1882.)
Az egyik legnagyobb magyar költő. Nagyszalontán született, szülei tizedik gyermekeként. A paraszti környezet és a kedves, öregedő szülők (apja: 55 éves, anyja 45 éves volt, amikor ő született) formálták a korán érő kisfiút. Apja kevés földdel és egy kis házzal bíró földműves volt. Testvér nélkül nevelődött, mert legidősebb testvére már rég nem lakott a szülői házban, maikor ő született. Tanulékony, eszes gyerek volt. 3-4 éves korában hamuba írt betűkön tanította meg olvasni éde4sapja úgy, hogy mire iskolába adták nemcsak tökéletesen olvasott, hanem némi olvasottsággal is rendelkezett.
1823. tavaszán adták iskolába. Abban az időben tavasszal kezdődött a tanítás. 8 éves lehetett, amikor egyik tankönyvébe lejegyezte első versét.
1823-ban egy futótűz martalékává vált házuk. Az istállót hozták helyre, abban laktak évekig. Nagyon szegények voltak. Néha Arany Jánost is kivitték a mezőre, hogy segítsen szüleinek, de gyengécske, beteges fiú volt, így a széltől is óvták szülei.
14véves korában már olvasta a világirodalmat, és több idegen nyelv tanulásába is belefogott.
1833. őszén 16 éves korában vált meg először Nagyszalontától. Debreceni kollégista lett, majd házitanító. Zenével is foglalkozott, dalokat komponált. 34 évig élt Szalontán, itt írta műveit, itt nősült meg, itt születtek gyerekei, innen indult a szabadságharc ügye mellé, s ide bujdosott a fegyverletétel után.
A Toldi-trilógia tette híressé.
Benedek Elek (1859. Kisbacon– 1929. Kisbacon)
„A nagy mesegyűjtő”, újságíró, író. Budapesten végezte a bölcsészetet. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment. Újságíró lett, a Budapesti hírlap és más lapok munkatársa. 1887-től 1892-ig országgyűlési képviselő. Napilapokat és folyóiratokat is szerkeszt.
A fiatalok számára meseátdolgozásokat (Ezeregyéjszaka, Grimm meséi), verseket, színdarabokat, történelmi műveket ír. Mint meseíró a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője.
Fekete István (1900. Gölle – 1970. Budapest)
Apja kántortanítóként dolgozott, tudásával, tisztességével és szigorával elnyerte a falusi emberek tiszteletét, de mint gazdálkodó is eredményes volt. Az apai nagyanya sokat mesélt unokájának, s melegszívű idős asszony ellensúlyozta a fiú számára az apa keménységét és szigorát. A falu környékét nagyon jól ismerte, mert barátaival bebarangolták a falu legkisebb zugát is. Járták a nádast, a rétet, az erdőt. Ezek a barangolások rengeteg élményt és emléket adtak a már író Fekete Istvánnak. Jól ismerte a vidéken élők egyszerű életét is. Ezekről az emberekről mintázta a regényeiben szereplő alakokat is. Nagyon szerette az állatokat.
A család a későbbiekben Kaposváron élt, ahol iskolai tanulmányait folytatta. Itt sok barátot szerez, akik közül a legismertebb Bütyök, a Tüskevár „Kondoray Bélája”.
Az első világháborúban harcolt, majd elvégezte a Gazdasági Akadémiát, és uradalmi intéző lett.
Első műveit a Nimród című vadászújság közölte. Jó barátság fűzte Kittenberger Kálmánhoz, a nagy Afrika-vadászhoz.
Első történelmi regényét egy történelmi pályázatra írta, és elnyerte vele az első díjat. Címe: A koppányi aga testamentuma.
Állatregényei tették híressé itthon és külföldön.
Vuk, Csí, Bogáncs, Kele, Hu, Lutra és a Téli berek, a Tüskevár
Gárdonyi Géza /1862-1922/ író, költő
Édesapja Ziegler Sándor jómódú géplakatos, gépész, az 1848/49-es szabadságharc „fegyvergyárosa”. Az író megható irodalmi emléket állított nemes szívű apjának. A „Gyermekkori emlékeimben” a leghosszabb fejezetet neki szenteli, az Egri csillagok hőse Bornemissza Péter figurája igen hasonlít Kossuth fegyvergyárosára, az uradalmi gépészre, Ziegler Sándorra.
A sárospataki, a pesti gimnáziumi és az egri tanítóképzős évek után tanít Karádon, Devecserben, Sárváron, Dabronyban. Ezek az évek a szegénység és a szenvedés időszaka volt. Majd újságírással és szerkesztéssel foglalkozott. Pénzt ponyvaregények írásával szerzett, amire később szégyenkezve gondolt. 1897-ben Egerbe költözött és csak az irodalomnak élt. Műveivel egyre nagyobb elismerésre tett szert. 1910-ben a MTA tagjává választották. Többször járt külföldön: Franciaország, Németország, Olaszország, Törökország. Olvasta: Flaubert, Maupassant, Tolsztoj, Turgenyev műveit is. Utolsó éveiben mindenki elől elzárkózva élt. Halála után az egri várban temették el.
Főbb művei: A láthatatlan ember, Egri csillagok, Isten rabjai, A világjáró angol, Két menyasszony és más elbeszélések, A lámpás, Ida regénye…
Jakob Grimm (1785-1863) Wilhelm Grimm (1786-1859)
Német nyelvészek, irodalom történészek. Együtt adták ki világhírű népmesegyűjteményüket amelynek címe gyermek és családi mesék. Alapelvük a mesemondók szövegének hű lejegyzése. „Nem tettünk hozzá semmit, nem szépítettünk egyetlen motívumát, egyetlen részletét sem.”</span>
Illyés Gyula /1902-1983/ költő, elbeszélő, drámaíró Kossuth-díjas;
Édesapja uradalmi gépész volt, gyermekéveit maga is a pusztán töltötte. A tanácsköztársaság idején, 16 éves korában vöröskatonának állt, majd Bécsbe, Berlinbe, Párizsba emigrált, ahol megismerkedett a francia szellemi élet legújabb törekvéseivel. Első kötetei a 20-as években jelentek meg. 1926-ban tért haza, a Nyugat társszerkesztője lett. A közéleti szerepléstől meglehetősen visszahúzódik, s közvetlenül csak irodalmi munkásságának él, amelynek elismerése, hogy ismételten megkapja a Kossuth-díjat /1948, 1953/
Főbb művei: Puszták népe, Fáklyaláng, Ebéd a kastélyban, Dózsa György, A tű foka …
József Attila /1905-1937/költő
A Ferencvárosban született, itt élte le egész gyermekkorát, ez a világ határozza meg döntő mértékben költészetét is. Apja, József Áron – bánáti, félig román származású szappanfőző munkás, vállalkozó kedvű, tehetséges, de szertelen egyéniség – 1908-ban elhagyja a családot, hogy kedvező munkafeltételeket találjon, ezért kivándorolt Amerikába. A három gyerek így az anyára – Pőcze Borbála – marad. Paraszti nevelőszülőkhöz kerül kisebbik nővérével együtt, mert nem tudja őket megfelelően ellátni. Hétéves, amikor újból anyjához kerül, aki mosással, varrással, takarítással tartja fenn a családot. A háborús évek alatt helyzetük romlik, az anya egészségi állapota is rosszabbodik. 1918-as évektől már irogat verseket, és érdeklődéssel tekint a költészet felé. Nővére Jolán férjhez megy Makai Ödönhöz, aki lánytestvérével együtt őt is magához veszi, mert édesanyjuk meghalt. Rövid ideig hajósinasnak állt, majd a makói internátusban, és az ottani gimnáziumban tanult. Kitűnő tanuló. Nyáron kukoricacsőszként keresi kenyerét, egy ízben zavart lelkiállapotban öngyilkossági kísérletet tett, ezért el kellett hagynia az iskolát. Egyre többet foglalkozott a költészettel, s verseire a Szegeden élő Juhász Gyula is felfigyelt.17 éves korában adták ki első kötetét: Szépség koldusa. Szegeden járt a bölcsészkarra, ahonnan a Tiszta szívvel című verse miatt távozott.1925-ben Bécsben tanult sógora segítségével. Ott ismerkedik meg Kassák Lajossal, Déry Tiborral, Balázs Bélával. Párizsba és a Sorbonne-ra is kikerült. Megismerkedett Illyés Gyulával is. Hazatérése után Pesten élt. A válságos években csak ritkán és rövid időre jutott állandó jellegű álláshoz. 1930-ban a párt munkájában is részt vett. Sztrájkra agitáló verses röplapot írt, s költészetét is a harc szolgálatába állította. A mozgalom keretei között ismerkedett meg Szántó Judittal, aki élettársa is lett. Idegbaja kiújult, a kezelések nem használtak. Nővérei magukhoz vették a balatonszárszói panziójukba. A költő menthetetlennek érezte magát és nem bírta elviselni a megőrülés gondolatát, egy tehervonat kerekei alá vetette magát.
Főbb művei: Mama, Tiszta szívvel, Külvárosi éj, Döntsd a tőkét, ne siránkozz, Nincsen apám, se anyám,…kötetei: Medvetánc, Nagyon fáj, Nem én kiáltok, Szépség koldusa …
Kányádi Sándor /1929-
Romániai magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Édesapja 1929-ben gazdálkodó volt a faluban – Nagygalambfalva - Erdély. 10 éves korában elvesztette édesanyját. Apja újra házasodott, s a gyermek Kányádi szerény körülmények között nőtt fel. Szülőfalujának két nevezetessége volt: a református templom, és egy nagyon öreg, óriási tölgyfa. Az emberek Rákóczi-fánbak nevezték, mert a legenda szerint a fejedelem Marosvásárhelyre menet e fa alatt pihent meg kíséretével. A gyermek Kányádi még ez alatt a fa alatt játszott. A szülőfalu gyönyörű tájon fekszik, így természetes, hogy magával hozta a természetszeretetet. Iskoláit falujában kezdte el. Magyarul írni, olvasni már korábban megtanult édesapjától, aki Móra Ferenc „Zengő ábécé” című könyvéből tanítgatta fiát. Petőfi verseit is olvasta, akinek költészete egész életére meghatározó lett. A tanulást a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban folytatta. Nagyon szertett olvasni, s ez néha a tanulás rovására is ment. Ekkor magyar tanára megtiltotta neki a sok könyvkölcsönzést az iskolai könyvtárból, de ő túljárt tanára eszén. A kolozsvári „Napsugár” című gyermekújságnál dolgozott. Verseiben az erdélyi magyarság múltját, jelenét és jövőjét fogalmazta meg.
Főbb művei. Virágzik a cseresznyefa, Valami készül, …
Kölcsey Ferenc /1790-1838/
Költő, kiemelkedő reformkori politikus, neves szónok, a magyar kritika egyik jelentős képviselője
Apja Kölcsey Péter, álmosdi földbirtokos, anyja Bölöny Ágnes, alispán leánya volt. Öccseire – Sámuel, Ádám, Péter – hosszú időn át neki kellett gondot viselnie. Az árva, bal szemére himlőben megvakult félénk, gyenge testalkatú s vérzékeny gyermek magányosan nevelkedett a debreceni kollégiumban is. Jó tanuló volt, de nem tűnt fel. A magyar irodalomból a tudománytörténet, a kéziratos költészet, Csokonai Vitéz Mihály, majd Kisfaludy Sándor, Kazinczy művei érdekelték. A latin mellett franciául és németül is tudott. A nyelvújítás harcaiban Kazinczy oldalán állt. 1815 elején Ádám öccsével a szatmári Csekére költözött. Itt élt haláláig. Aljegyző majd megyei követ lett. Utolsó éveiben államtudományi és jogi szakirodalmat tanulmányozott, de magyar és európai irodalmat is olvasott. Egy hivatalos kiszállás alkalmából meghűlt és meghalt.
Főbb művei: Huszt, Himnusz, Zrínyi dala, Rebellis vers, …
Jean La Fontaine (1621-1695)
1621-ben született Francia országban. Itt is töltötte élete nagy részét, Izig – vérig költő: szeretett ábrándozni, olvasni, beszélgetni. Meséinek első gyűjteménye 42, a második pedig 57 éves korában jelent meg. A verses meséi szövegén rengeteget javított, sokszor egy sor sem maradt az eredeti fogalmazásból. Állat meséivel a francia táj jelenik meg. La Fontaine a „vizek és az erdők gazdájá”-nak nevezte magát.
Alan Alexader Millne (1882-1956)
Londonban született. Angol költő, regény- és drámaíró, publicista volt. Értelmiségi családból származott, az egyetemet Cambridge-ben végezte. Gyermek könyvei és versei világhírt hoztak számára. A magyar közönség Karinthy Frigyes nagyszerű fordításában ismerte és szerette meg műveit.
Móra Ferenc (1879. Kiskunfélegyháza – 1934)
A legismertebb magyar írók közé tarozik. Családjukban tizedik gyermekként született, s az író a második Ferenc nevű gyermek volt. Testvérei közül egyik húga, Juliska maradt életben, a többieket az akkori rettegett betegség, a diftéria vitte el.
Édesapja szűcsmester volt, édesanyja kenyérsütéssel segített a család gondjain. A kis Ferkó szegénységben, de annál nagyon szeretetben nőtt fel. A gyermekkori események mély nyomot hagytak benne, s ezt később írásaiban is elmeséli. Ezekről az évekről a Kincskereső kisködmön című regényében olvashatunk a legtöbbet. Mindig az első között volt a tanulásban, s ki is tűnt szorgalmával és tudásával. Tanárnak készült, de ezekben az években megpróbálkozott a költészettel, verseket írt. Pár évig tanított, majd a Szegedi Napló munkatársa lett. Budapesten Az én újságom című gyermeklap szerkesztőjeként dolgozott. Ekkoriban írta meséit, történeteit gyermekeknek: Dióbél királyfi, Öreg diófák alatt, Rab ember fiai. …
Könyvtáros-igazgatóként, főszerkesztőként is cikkeket, regényeket írt.
Petőfi Sándor (1823. Kiskőrös – 1849)
A XIX. század magyar irodalmának világszerte legismertebb, legolvasottabb költője.
Édesapja, Petrovics István mészárszéket tartott fenn, édesanyja, Hrúz Mária cselédlányként, szolgálóként dolgozott. A család Kisfélegyházára költözött, és kis Sándort féltő gonddal nevelték szülei, mert vékony, gyenge fiúcska volt. Gyermekéveit a Kiskunságon töltötte. Iskolai tanulmányait több helyen végezte, amikor Selmecbányán tanult nézeteltérése volt apjával rossz bizonyítványa miatt, ezért abbahagyta a tanulást. Pestre indult. Volt segédszínész, házitanító, katona, ez utóbbit betegeskedése miatt hagyta ott. A tanulást Pápán folytatta. Itt megírt verse már újságban is megjelent. A tanulást abbahagyva ismét felcsapott színésznek. Már rövidebb szerepeket is kapott. Frdításokat is végzett, hogy megtudjon élni. Debrecenben színészkedett, amikor 1844. telén verseivel a kezében elindult Pestre, hogy támogatót keressen magának. Vörösmarty Mihály lett támogatója, ettől kezdve „megszállta a múzsa”. 1844. megírta a János vitézt, ami híressé tette. Szendrei Júliával 1846-ban ismerkedett meg, akit a lány apjának tilalma ellenére feleségül vett. 1848. az európai forradalom éve, márciusban ő lett a pesti ifjak egyik vezéregyénisége. 1848. márc. 15-én elszavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dal című versét. Verseiben a forradalom ügye mellett szólt. Bem apó szárnysegédjeként harcolt a szabadságért. Valószínűsíthető, hogy 1841. júl. 31-én Segesvárnál menekülés közben, hősi halált halt. Ez a tény történelmileg nem bizonyított, hiszen hiteles feljegyzések nem maradtak ránk. A mai napig is találgatások, feltételezések látnak napvilágot.
Weöres Sándor (1913. Szombathely – 1989)
Weöres Sándor /1913-1989/ költő, műfordító
Szombathelyen született, de a család birtokán, Csöngén töltötte gyermekéveit. Iskolai tanulmányait Sopronban, Szombathelyen és Győrött végezte. Sokat betegeskedett, ezért magántanulóként tanult tovább. Később újra járhatott iskolába, de már egyre többet foglalkozott a versírással, s nem fordított elég időt a tanulásra.
A gyermekversként számon tartott költeményeket eleinte nem is a gyerekeknek szánta.
Az irodalom szeretetét, az olvasás szépségét édesanyja oltotta belé. 4 éves korában tanult meg írni. Első versei 14 éves korában jelentek meg. Nevét és költeményeit már országszerte ismerték, mivel számos folyóirat közölte azokat. Felnőttként sorra jelentek meg verses kötetei. Távoli országokba is eljutott, hogy az ott élő népek kultúráját tanulmányozza, majd le is fordította néhány versüket. Költészetét díjakkal is elismerték.
Hideg van, A vers születése, Meduza, Magyar etüdök című kötetei, gyermekkötetei: Bóbita, Tarka forgó – feleségével Károlyi Amyvel
A laphoz nem tartoznak aloldalak.