Magyar nyelv és irodalom/Módszertani alapelvek/Drámapedagógia/A drámatanár attitűdje; kérdések és válaszok kezelése

Az Alsós tanítói portálból

Tartalomjegyzék

Tanári attitűd:

- Saját tapasztalatait akarja bővíteni. (Alapvető kíváncsisággal áll a helyzethez. – mi van bennük? – Mit tudnak róla? – Mi mozgósul? – Mi a véleményük?) Nem várja el a gyerekektől, hogy mindent tudjanak. El kell fogadnia a szintjüket

- Lehetőséget kell adnia a gyerekeknek, hogy maguk válasszák ki és értelmezzék a tananyag egyes részeit. (Mi az, ami ebből érdekli őket?) A tanár megajánl egy lehetőséget. Nem tudhatja, hogy a gyerekeket mi érdekli, hogyan gondolkodnak.

- Kapcsolatot teremt a gyerek meglévő és megszerezhető ismeretei között. (A gyerekek ismeretei lehetnek nagyon szélesek, de ezeket a tanár nem tudhatja, csak azt, hogy mivel szeretné bővíteni.) Mozgósítja az ismereteket, tapasztalási lehetőséget biztosít, hogy a meglévő ismeretek módosuljanak, vagy elmélyüljenek.

- Segíti a tanulókat, hogy megtalálják saját kifejezési módjukat. (A tankönyvi szöveg és a saját kifejezési mód együtt jelenjen meg!)

- A tanár a gyerekek számára lényeges érzelmeket szituációkhoz köti. (Nem csak az érzelmeket, hanem az információkat is. Ha cselekményhez, hangulathoz, attitűdhöz kötődik, jobban megjegyzi a gyerek. Ilyenkor a hosszútávú emlékezetben raktározódik a tudás. A szétterülő ingerzónák egyszerre kapják a hatást.)

Kérdések és válaszok kezelése:

A kérdés célja: A csoport érdeklődésének felkeltése. A dráma helyzetének, atmoszférájának megteremtése. (Megajánlja a témát.)

A résztvevők szerepének, státusának meghatározása.

A gyerekek bekapcsolása a munkába.

Kérdés: A foglalkozás során számtalan kérdést teszünk fel. Egy konvenció = egy kérdés.

Lehet a tényszerű információszerzés eszköze.

Többször megismételt kérdéssel az állapotváltozások követése.

Elősegítheti az értékelést.

Lehet nyitott, sugalmazó, szűkítő, pontosító jellegű.

nyitott kérdés: amire nem tudom a választ. Úgy kell kérdezni, hogy ne legyen benne semmilyen elvárás. (Mi ez?)

sugalmazó: a játék irányítását szolgálja. (Ugye ez itt…?)

szűkítő – pontosító: ha a gyerekek megakadtak, vagy a többiek még dolgoznak. (Gondolkoztatok azon, hogy…?) A mélyebb gondolkodáa felé irányít.

zárt kérdés: a válasz csak igen, vagy nem lehet. A zárt kérdéseket kerülni kell!

A gyerekek kérdése:

A válasz lehet blokkoló, vagy továbbsegítő. Legjobb visszakérdezni valamilyen formában. (Azon tűnődöm, hogy….) Ne legyen ítélet a kérdésben. Ha a gyerek konkrét dologra, tényre, adatra kíváncsi, az meg kell/lehet mondani.

Kérdések és válaszok kezelése:

Fontos az elfogadó és bátorító attitűd. Minden kérdést komolyan kell venni és vissza kell jelezni. A kérdéseket össze lehet gyűjteni és kommentár nélkül felhasználni. (Pl.: A következő kérdéseket kaptam tőletek…) A gyerek sokszor egy másik kérdésben megtalálja a saját válaszát.

Fontos az idő! A gyerekeknek időt kell adni, hogy megtalálják a saját válaszukat. A legnehezebb dolog kérdezni. Erre kellene a gyerekeket megtanítani!

A laphoz nem tartoznak aloldalak.