Környezetismeret/Hozzárendelhető segédletek/Értékelési módok, módszerek

Az Alsós tanítói portálból

< Környezetismeret | Hozzárendelhető segédletek(Változatok közti eltérés)
A (1 revision(s))
Aktuális változat (2008. december 29., 18:22) (szerkesztés) (visszavonás)
 
(2 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
'''Az értékelésről'''
 +
 +
A '''hatékony fejlesztés''' mellett jelentős szerepe van a '''folyamatos értékelés'''nek, visszacsatolásnak. A korszerű természettudományos szemléletformálásban a célok között nem a természettudományi szaktárgyak előkészítésén van a hangsúly, ezért nem mérünk ilyesfajta tudástartalmakat és a tanulók teljesítményét sem ezek alapján értékeljük. Célszerűbb a '''kulcskompetenciák alakítása''' érdekében meghatározott feladatoknak
 +
 +
*az énkép és az önismeret,
 +
*a hon-, és népismeret,
 +
*az európai azonosságtudat alakításának;
 +
*a környezettudatosságra nevelésnek;
 +
*a tanulás tanításának;
 +
*az egészséges testi, lelki és szociális fejlődés,
 +
*a felnőttlét szerepeire való felkészülés támogatásának;
 +
 +
valamint a fejlesztési területeknek
 +
*a természettudományos megismerés módszereinek tanulásának, gyakorlásának;
 +
*az élő-, és élettelen természetben való tájékozódásnak
 +
*a szem előtt tartása, az értékelési szempontok ezekhez igazítása.
 +
 +
A '''jó értékelés''' a megismerés, kutakodás örömére, a szépségekre, értékekre való rácsodálkozás élményére ösztönzi a tanulókat. A gyermeknek a munkához való hozzáállásáról, munkájának színvonaláról is tesz észrevételeket, elősegítve ezzel a körültekintőbb szemlélődést, alaposabb feladatvégzést. Fontos, hogy megőrizze a tanulási motiváltságot, segítse az esetleges fejlődésbeli lemaradások pótlását és átsegítse a tanulót a megismerési módszerek elsajátításának nehézségein.
 +
 +
'''Pontos útmutatások'''kal pozitív irányba terelgesse a tárgyhoz való viszonyulást, a képességek, készségek optimális fejlődését. Mindezt inkább szóban, ritkábban írásban. Ha a tanító rendszeresen és következetesen tapintatos, lényegre utaló és figyelemfelhívó utalásokkal illeti a tanuló munkáját, kialakíthatja az igényes feladatmegoldásra való törekvést. Fontos tudatosítania a tanulóban az önmaguknak való megfelelés igényét is.
 +
Az értékelés azonban nem csak a tanító privilégiuma. A tanulók '''önmagukat és egymást is értékelhetik''' a csoportban végzett megfigyelések, tevékenységek, együttműködések során vagy a tapasztalatokról szóló beszámolók, kiselőadások alkalmával.
 +
 +
Az '''évközi értékelés a teljesítményt csak regisztrálja''' és nem minősíti. A megfelelő fejlődés érdekében előremutat, a diákot és a szülőt érthetően tájékoztatja. Így éri el valódi célját, a konstruktív, építő javaslatok fejlesztő hatását.
 +
A közoktatási törvény rendelkezései alapján a bevezető és kezdő szakaszban félévkor, az első három iskolai évben pedig a tanév végén is írásban, szövegesen kell értékelni a tanulókat. Ezek '''a lezáró jellegű értékelések regisztrálják a tanuló fejlődését, aktuális (!) teljesítményét és fejlettségi szintjét összevetik az elvárható és kívánatos tevékenységi normákkal, fejlettségi kritériumokkal.''' A lezáró jellegű értékelések az évközi értékelésekre épülnek, azok tapasztalatait összegzik.
[[/*]]
[[/*]]

Aktuális változat

Az értékelésről

A hatékony fejlesztés mellett jelentős szerepe van a folyamatos értékelésnek, visszacsatolásnak. A korszerű természettudományos szemléletformálásban a célok között nem a természettudományi szaktárgyak előkészítésén van a hangsúly, ezért nem mérünk ilyesfajta tudástartalmakat és a tanulók teljesítményét sem ezek alapján értékeljük. Célszerűbb a kulcskompetenciák alakítása érdekében meghatározott feladatoknak

  • az énkép és az önismeret,
  • a hon-, és népismeret,
  • az európai azonosságtudat alakításának;
  • a környezettudatosságra nevelésnek;
  • a tanulás tanításának;
  • az egészséges testi, lelki és szociális fejlődés,
  • a felnőttlét szerepeire való felkészülés támogatásának;

valamint a fejlesztési területeknek

  • a természettudományos megismerés módszereinek tanulásának, gyakorlásának;
  • az élő-, és élettelen természetben való tájékozódásnak
  • a szem előtt tartása, az értékelési szempontok ezekhez igazítása.

A jó értékelés a megismerés, kutakodás örömére, a szépségekre, értékekre való rácsodálkozás élményére ösztönzi a tanulókat. A gyermeknek a munkához való hozzáállásáról, munkájának színvonaláról is tesz észrevételeket, elősegítve ezzel a körültekintőbb szemlélődést, alaposabb feladatvégzést. Fontos, hogy megőrizze a tanulási motiváltságot, segítse az esetleges fejlődésbeli lemaradások pótlását és átsegítse a tanulót a megismerési módszerek elsajátításának nehézségein.

Pontos útmutatásokkal pozitív irányba terelgesse a tárgyhoz való viszonyulást, a képességek, készségek optimális fejlődését. Mindezt inkább szóban, ritkábban írásban. Ha a tanító rendszeresen és következetesen tapintatos, lényegre utaló és figyelemfelhívó utalásokkal illeti a tanuló munkáját, kialakíthatja az igényes feladatmegoldásra való törekvést. Fontos tudatosítania a tanulóban az önmaguknak való megfelelés igényét is. Az értékelés azonban nem csak a tanító privilégiuma. A tanulók önmagukat és egymást is értékelhetik a csoportban végzett megfigyelések, tevékenységek, együttműködések során vagy a tapasztalatokról szóló beszámolók, kiselőadások alkalmával.

Az évközi értékelés a teljesítményt csak regisztrálja és nem minősíti. A megfelelő fejlődés érdekében előremutat, a diákot és a szülőt érthetően tájékoztatja. Így éri el valódi célját, a konstruktív, építő javaslatok fejlesztő hatását. A közoktatási törvény rendelkezései alapján a bevezető és kezdő szakaszban félévkor, az első három iskolai évben pedig a tanév végén is írásban, szövegesen kell értékelni a tanulókat. Ezek a lezáró jellegű értékelések regisztrálják a tanuló fejlődését, aktuális (!) teljesítményét és fejlettségi szintjét összevetik az elvárható és kívánatos tevékenységi normákkal, fejlettségi kritériumokkal. A lezáró jellegű értékelések az évközi értékelésekre épülnek, azok tapasztalatait összegzik.

A laphoz nem tartoznak aloldalak.