Az Alsós tanítói portálból

Szemléletformálás

Az ember élete során tapasztalatai alapján formálja meg világképét. Ahogyan vizsgál, szemlél bizonyos tényeket, egy rá jellemző szemléletmódja alakul ki.

Azt a munkát, amellyel segítjük a gyermeket abban, hogyan viszonyuljon a matematika tényeihez, szemléletformálásnak, szemléletalakításnak nevezzük.

A különböző térbeli és síkbeli építések, alkotások, transzformációk végrehajtása azt a célt szolgálják, hogy a gyerekek lássák, tapintsák, tapasztalják a tárgyak, síkidomok különféle tulajdonságait. Másképp viszonyul a környező világhoz az a kisgyerek, aki ezt szabadon és rendszeresen teheti, átélheti, mint az, akinek erre nincs módja. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a matematika más területén nehezen tanuló gyerekek a geometriai tevékenységek idején kinyílnak, sikerrel dolgoznak, észrevételeik kitűnőek, társaik figyelmét is felkelti jó teljesítményük. A váratlan sikeresség mögött gyakran az húzódik meg, hogy ezek a gyerekek, bár a verbális világban nehezen boldogulnak, nagyon sokféle és gazdag mozgásos és taktilis tapasztalat birtokában vannak.

A gyerekek alkotás közben megélik a merőlegességet, összeépíthetőséget, lapok egybevágóságát, alakegyezést, alakzatok hasonlóságát, és a többi nagyon fontos tulajdonságot. A geometriával foglalkozó órák gyakran jobban hasonlítanak az óvodai játékhoz, mint a „komoly” tanuláshoz, mert kevesebb a tudatos tanulás. Mégis időt kell szánnunk ezekre a tevékenységekre, mert ezeken az órákon szereznek a gyerekek a tapasztalatokat. Megtanulnak alaposan megfigyelni. Bátorítjuk őket abban, hogy szokatlan megoldásokat is kipróbáljanak. A tévedést ne sikertelenségként, kudarcként éljék meg, hanem újabb próbálkozásra ösztönző esetként. Mindezt hassa át a szüntelen gondolatcsere gyerek és gyerek, gyerek és tanító közt! Éppen ezért nem minősítésközpontú a geometriatanítás, hanem szemléletformáló szándékú.

A laphoz nem tartoznak aloldalak.