Környezetismeret/Hozzárendelhető segédletek/Feladatok útmutatóval
Az Alsós tanítói portálból
Elsőként az élő természet alapismeretei témakörében mutatunk be néhány ötletet, módszertani fogást hozzájuk kapcsolódó óravázlatokkal (3.5.1.), feladatlapokkal (3.4.3.) és felmérés anyagokkal (3.4.5.) az erdő, mint élőhely megfigyelése kapcsán. Az oldal bővítése során még ebben a témakörben olvashatnak a kollégák hasonló útmutatással anyagot a vízpart és a mező élővilágáról valamint a természet ünnepeiről. A továbbiakban pedig a többi témakörben is megjelennek módszertani javaslatok ezen az oldalon a következő sorrendben:
Az élettelen természet alapismeretei,
Testünk és életműködéseink,
Tájékozódási alapismeretek.
Valamennyi témakörben igyekszünk mindegyik évfolyamon dolgozó kollégának segítséget nyújtani a folyamatosan megjelenő munkáinkkal. A következő anyag elsősorban a második osztályban tanítóknak adhat segítséget, de gondolatébresztés céljából ajánljuk a magasabb évfolyamokon dolgozó kollégáinknak is.
Tartalomjegyzék |
Élet az őszi erdőben
Témaindításként választhatunk egy-egy versrészletet vagy dalt. Érdemes ezeket elolvastatni, elénekeltetni, esetleg eljátszatni a gyerekekkel, hiszen a játék, a szereplőkkel való azonosulás mindig kedvet ébreszt a további munkához. A gyerekek színes képzeletét mozgósíthatjuk. Ennyi hangulati elem után biztosan mindenkinek kedve lesz a témaindító erdei sétához, kiránduláshoz. A tanulmányi sétát azonban alaposan elő kell készítenünk. Fontos megbeszélni tanulóinkkal, milyen eszközökre lesz szükségünk a megfigyelésekhez, hiszen most felfedezni megyünk az erdő titkait. A gyerekek mondják el, mit és miért vinnének magukkal, ne mi közöljük velük. Az úton legyen mindenkinél gyűjtődoboz és zacskó, hiszen a kis tanulók szívesen szednek össze mindenféle „elhullott kincset”, örömmel viszik tanítójuknak a számukra oly érdekes kavicsokat, gallyakat, régi bogárhátat, fakérget, vagy szép mintázatú leveleket. Fel kell hívni azonban a figyelmüket arra, hogy mit nem szabad gyűjteniük az erdőben. A felsorolt eszközökön kívül érdemes magunkkal vinnünk zsinórt (fatörzs méréséhez), esetleg mérőszalagot is, bár év elején még csak választott mértékegységekkel szoktunk mérni. Izgalmas lehet a gyerekeknek a nyomkeresés, nyomrögzítés. Erre alkalmas egy tálkában kevés vízzel kevert gipszpor, mely az állatok lábnyomába öntve hamar megköt, így haza is tudjuk vinni azokat. Az erdőjárás során szerzett tapasztalatok, közvetlen megfigyelések sokkal hasznosabbak, mint a tanítási órán való beszélgetések, hiszen élményt nyújtanak, s a gyerekek emlékezetében az átélt események mélyen megmaradnak. Ehhez azonban jó hangulatú, kötetlen programra van szükség. A helyszínen szervezett egy-egy jó hangulatú játék (mely szintén irányulhat megfigyelésre) egy életre szép emlék maradhat tanulóinkban. Egyre több újságcikkben, kiadványban (3.8.2.), könyvben (3.8.1.) találkozhatunk a természetben végezhető játékok leírásával. A kiadványok után érdeklődni lehet a „Selyemgombolyító” Zöld Könyvtárban, Óbudán, a Miklós tér 1. szám alatt.
A játékok, megfigyelések közben hívjuk fel a gyermekek figyelmét arra, hogy ne zavarják, ne károsítsák az erdő élővilágát. Tanulják meg a helyes viselkedést a kirándulások alkalmával. A feladatmegoldások előkészítésére szervezhetünk ismét szituációs játékokat:
képsoron található jelenetek eljátszásával,
egy leszakított, haldokló virág helyzetébe való beleéléssel,
egy fészkétől megfosztott madár panaszának megjelenítésével (bábjátékkal).
A megfigyelések során szerzett ismeretek rögzítésére szolgáló képek és feladatok (3.4.3.) előhívják a gyermekek emlékképeit, mely során elmondhatják tapasztalataikat. Ekkor már „megjelenhetnek” azok a fogalmak, melyeket a tanulóknak ismerniük kell. (lágyszárú, fás szárú, fa-bokor-cserje, lombhullató-örökzöld, a növények fő részei…). Az általánosítás előtt azonban elengedhetetlen a tanulói tevékenységre épülő megfigyelés, leírás, összehasonlítás, csoportosítás-válogatás, tehát a megismerés módszereinek tudatosítása, alkalmazása.
Az erdei séta során gyűjtött fakérgek, gallyak, termések, levelek kiválóan alkalmasak az elemző munkára. A tapasztalatok rendszerezése-rögzítése csak ezek után történhet munkafüzet feladatain (3.4.3.).
A rögzítésnek szemléletes, jó megoldása lehet, ha az osztályteremben a falra vagy táblára helyezett nagy erdei poszterre (3.4.7.) felkerülhetnek (az erdő megfelelő szintjére) a növények, állatok képei. Még izgalmasabb, ha a gyűjtött kincsek közül a képre helyezzük egy-egy fakéreg, pici levél, termés-bogyó, moha darabkáját, oda, ahol a képen is látható. Így még valóságosabbá, életszerűbbé tehetjük a képet. Ezzel megfelelően előkészíthetjük a gyerekek önálló munkáját a feladatlapok oldalain. Ha pedig a feladatmegoldás után tervezzük ezt a mozzanatot, akkor ez az ellenőrzést szolgálhatja. Ha a megoldásokat szókártyákra írjuk, azok is felkerülhetnek a nagy képre, a megfelelő helyre. Ha a képek és szavak együttesen megjelennek a gyerekek előtt, az az ismeretek-tapasztalatok <spajn class=dvv>rendszerezését-rögzítését</span>, egységben látását segíti.
Az anyagok mérhető tulajdonságainak vizsgálata a 2. osztály anyagának fő feladata. A sétán összegyűjtött „kincsek” ennek a feladatnak is jó eszközéül szolgálnak. Mivel még csak év elején járunk, így összehasonlításokat végzünk, illetve önkényes mértékegységeket választunk a mérésekhez:
Összehasonlíthatjuk az ágak hosszúságát; fatörzsek, farönkök szélességét; növények szárainak magasságát; levelek hosszúságát, szélességét (területét); különböző termések nagyságát (térfogatát) és tömegét. Első lépésben tehát azt kell felismertetnünk, hogy a tárgyaknak, anyagoknak mérhető tulajdonságai is vannak, melyeket azok összehasonlításával, összemérésével határozhatjuk meg. A tapasztalatokra építve tehát tudatosítanunk kell, hogy a mérés mindig összehasonlítás. A második lépésben a gyerekek által választott, önkényes mértékegységeket (fonalak; tenyér; színes rudak; logikai lapok kis- és nagyarasz; tömegmérésnél kisebb gesztenyék, makkok) hasonlítjuk az adott tárgy mérhető tulajdonságához (hosszúsághoz, szélességhez, területéhez, nagyságához, tömegéhez). A legfontosabb, hogy a mérési eredmények összehasonlításánál a gyerekek vegyék észre, hogy azok mindenkinél más és más lett. Ismerjék fel, hogy a kisebb egységekből több, a nagyobbakból kevesebb volt szükséges ugyanazon tárgy méréséhez.
A problémafelvetés után a gyerekek maguk jöjjenek rá, fedezzék fel azt, hogy szükség van egységesen választott mértékegységekre, hogy a mérési eredmény mindenkinél ugyanaz, tehát pontos legyen! Ezzel jó alapot adhatunk a későbbi tapasztalatszerzésekre, mérésekre.
Tömegek összeméréséhez jól alkalmazható olyan ruhafogas, melynek két szélére egy-egy „kosárkát” vagy „tálcát” rögzítünk. Ezekbe helyezhetjük a különböző terméseket, „nehezékeket”. A tapasztalatszerzés után érdemes a „mérés eredményéről” rajzos lejegyzést készíteni egy nagy alakú sima füzetbe!
Mivel az erdei séta során állatokat nem tudunk (nem is szabad!) gyűjteni, csak az általunk vagy a gyerekek által gyűjtött képekre támaszkodhatunk. Érdemes a kirándulásra fényképezőgépet vinnünk, hisz annak segítségével sok érdekes állatot megörökíthetünk akár életszerű helyzetben is (pókot vadászás közben, madarakat fészekrakás, táplálkozás közben, vadvonulást stb.) Kitömött, preparált állatot nem célszerű a gyerekek elé vinni, hiszen az elemző munka során is mindvégig fő szempontunk marad az állatok védelme!
Az állatok megfigyelésének szempontjai a következők lehetnek:
Érzékelhető tulajdonságaik megfigyelése.
Tulajdonságaik, jellemző testrészeik szerint az állatok összehasonlítása, szétválogatása,
Az állatok élőhelye és életmódjuk közötti kapcsolatok, összefüggések megláttatása (táplálkozásuk, mozgásuk).
Annak észrevétetése, hogy az erdő az ott élő állatoknak élőhelyet, védelmet, búvóhelyet és táplálékot nyújt.
A jellemző jegyek összevetése után végezhetjük az általánosítást, megkülönböztethetjük az állatokat a rájuk illő fogalmak segítségével: emlősök-madarak-más állatok (a rovar fogalmát 2. osztályban még nem szükséges bevezetnünk). A gyerekek a megfigyeléseiken szerzett tapasztalataikon, a Tk. és Mf. ismeretanyagán kívül természetesen tájékozódhatnak más kiadványokból, végezhetnek gyűjtőmunkát, kereshetnek a témához illő részleteket, készülhetnek egy-egy állat bemutatására. Ehhez nyújthat segítséget a honlapunkon található könyvajánló (3.8.1.)
Az őszi gyümölcsöskert
Az őszi tanulmányi kirándulást érdemes úgy terveznünk, hogy egy gyümölcsöskertet is útba ejtsünk. Pest környékén Szentendre és Fót felé is találunk nagyobb gyümölcsösöket (3.7.2.), ahol a gyerekekkel magunk szedhetjük tele a kosarunkat finomságokkal (Szedd magad mozgalom!). Itt az átélt élményen kívül hasznos megfigyeléseket is végeztethetünk a kis tanulókkal. A gyerekek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a termések között vannak számunkra ehetők is, melyeket gyümölcsöknek nevezünk.
A téma összefoglalásához kétféle ötletet is közlünk. Az első egy csoportokban végzett frontális osztálymunkán alapuló óra leírása, melyben a tanultak összefoglalásán kívül a környezetvédelmi nevelés, a környezethez fűződő pozitív érzelmek alakítása is fontos szerepet kap.
A másik pedig a szerzett ismeretek rendszerezését-rögzítését, alkalmazását szolgáló önálló csoportmunkához adhat segítséget. Itt az előzetes, folyamatos gyűjtőmunkára építjük az órát (3.5.1.)
A téli erdő megfigyelése
A téli erdő megfigyelésekor a fő szempontunk a változások észrevétetése legyen!
Érdemes tehát ugyanarra a helyre ellátogatnunk, ahol ősszel voltunk, mert a közvetlen megfigyelést, összehasonlítást az élő természetben tudjuk leginkább elvégezni. Ha az őszi kiránduláskor készítettünk fényképeket egy-egy növényről, növénycsoportról, érdekes lehet azt a helyszínen elővenni, a gyerekeknek újra megmutatni, hiszen így lehet a legszembetűnőbb a változás az összehasonlítás során. A tanulmányi sétára ismét adjunk szempontokat! A következő órákon készíttethetünk madáretetőt a gyerekekkel. Érdemes erre időt szánni, hogy a gyerekek valóságosan átéljék azt, hogy segítettek az állatokon, nem csak beszélgettek róla! Műanyag flakonból azonban ne készíttessünk madáretetőt! Csúnya és környezetszennyező!
Tudatosítsuk a gyerekben, hogy csak olajos magvakkal, szalonnával vagy szalonnabőrrel szabad etetni a madarakat!…Ha elkezdik etetni őket, folyamatosan gondoskodjanak az eleségükről tavaszig!
Az utolsó szót hangsúlyozzuk, hiszen a madarak a jó idő beálltával már maguk is tudnak gondoskodni az eleségükről. Ne szoktassuk le őket erről a képességükről a felesleges gondoskodásunkkal!
Fontos kitérnünk a következő kérdésekre is:
Miért van szükség a fák kivágására?
Mi történne, ha az összes fát kivágnánk az erdőből?
Hogyan előzhetjük meg a bajt? (fatelepítés!!!)
Hogyan pótolják a kivágott fákat?
A fa feldolgozásának megbeszélésekor érdemes - lehetőség szerint - ellátogatni egy asztalosműhelybe!
A tavaszi erdő élete
A tavaszi erdő megfigyelését lényegében ugyanazon szempontok alapján végezhetjük, mint a korábbi két évszak esetében. Ami lényegesen új változás, a természet „felébredése”, tavaszi zsongása. Erre irányítsuk a gyerekek figyelmét! Ekkor történik a növények virágba borulása, melynek oka és célja a gyermekek számára nem egyértelmű még a 2. osztályban. A megporzás, termésfejlődés, majd a maggal való szaporodás ugyan 3. osztályos tananyag, ám ennek előkészítését már elkezdhetjük. Az állatok életmódja, „viselkedése” az adott körülmények között már sokkal érthetőbb a gyermekek számára, erről lényegesen több ismeretük, tapasztalatuk van. A párválasztás, szaporodás, kicsinyek nevelése a legfontosabb momentum, ezt tartsuk szem előtt! Ezekre a változásokra hívjuk fel a gyermekek figyelmét színes fotók, képek segítségével. Ezekkel azonban csak indíthatjuk a témát, felkeltjük a kicsik érdeklődését, s az elemző munkához szempontokat, segítséget nyújtunk. Nem nélkülözhetjük tehát most sem az élő környezetben való közvetlen megfigyelést (tanulmányi sétát), a helyszínen történő valóságos vizsgálódást, elemző-összehasonlító tanulói tevékenységeket. Képek, szép fotók jó lehetőséget nyújtanak az élőhely jellegzetességeinek, élővilágának összehasonlítására az egyes évszakokban.
Ügyelnünk kell a „virág” fogalmának pontosítására. A gyerekek általában az egész lágy szárú növényt nevezik virágnak a köznyelvben használatos „minta” alapján. Tudatosítanunk kell tehát, hogy a virág a növénynek csupán egy része, és a fás szárú növényeken tavasszal ugyanúgy megtalálható, mint a lágyszárúakon.
Ehhez kapcsolva érdemes lehet a gyerekekkel átéreztetni, vajon mit érezhetnek a szennyezett környezetben a növények. Ennek kapcsán beszélgethetünk a növények életfeltételeiről, a friss levegő, kellő napfény szükségességéről. Hasznos, ha az előzetes beszélgetést valóságos tevékenység, akár valamilyen növény ültetése, folyamatos gondozása követi.
A fejezet feldolgozásakor nagy szerepet kaphat a környezetvédelem is. Néhány ötlet a megvalósításhoz:
Tevékenységek:
Válasszatok magatoknak az iskola környékén egy-egy fát, bokrot! Ápoljátok, gondozzátok, védjétek! Figyeljétek rendszeresen, milyen változások érzékelhetők a növényeteken!
Kerítsetek el egy részt az iskola udvarán! Ültessetek növényeket, vessétek be fűmaggal a területet! Figyeljétek a növények fejlődését!
Készítsetek a tanterem napos részén élősarkot! Fogadjon mindenki örökbe egy növényt, ápolja, gondozza!
Figyeljük meg, kinek lesz a legszebb a növénye!
A növények kiválasztásánál segítségünkre lehet:
Richard Gilbert: 200 kedvelt szobanövény termesztése, ápolása (Aquila Kiadó, 1993.)
A Rozmaring Kertészetben (1028. Bp. Patakhegyi u. 83-85.) féláron lehet vásárolni ismert, könnyen tartható növényeket.
Gyűjtőmunka:
Keressetek rövid szövegeket, gyűjtsetek képeket a tavaszi erdő, mező, vízpart növényeiről, állatairól!
Készítsetek a gyűjtött anyagokból környezetvédelmi tablót:
védett állatokról,
védett növényekről,
a levegőről,
a talajról,
a vizekről!
Folyamatos megfigyelésen alapuló feladatok:
A gyerekek dolgozhatnak kisebb csoportokban vagy párosan. Minden csoport számára jelöljünk ki egy darabka földet („Az én kis földem”). Végezzenek itt folyamatos megfigyelést, melynek szempontjai lehetnek:
Milyen állatok találhatók meg rajta?
Hányféle növény nő ezen a darabka talajon?
Milyen zajokat lehet hallani?
Milyen változások észlelhetők a földön?
A megfigyeléseiket „jegyzőkönyvben” rögzítsék, rajzolják le;
A zörejeket pedig diktafon segítségével felvehetik; a látottakról fényképeket készíthetnek.
Fontos, hogy a gyerekek a megfigyeléseik során valamennyi érzékszervüket használják, hiszen a természet nem csupán látható, de hallható, érezhető, tapintható, ízlelhető titkokat, csodákat is rejteget. A kis tanulóknak mindig izgalmas, érdekes feladat ezeket a titkokat felfedni, megcsodálni. Adjuk meg nekik ezt a lehetőséget!
A laphoz nem tartoznak aloldalak.
