Magyar nyelv és irodalom/Hozzárendelhető segédletek/Néphagyomány, népszokás
Az Alsós tanítói portálból
JANUÁR: Boldogasszony hava
FEBRUÁR: Böjtelő hava
MÁRCIUS: Böjtmás hava
ÁPRILIS: Szent György hava
MÁJUS: Pünkösd hava
JÚNIUS: Szent Iván hava
JÚLIUS: Szent Jakab hava
AUGUSZTUS: Kisasszony hava
SZEPTEMBER: Szent Mihály hava
OKTÓBER: Mindszent hava
NOVEMBER: Szent András hava
DECEMBER: Karácsony hava
JANUÁR: Boldogasszony hava
„Varjú topog a ház ormán,
füst száll, fekete boszorkány.
Bokrokon, ágakon jégcsap lóg,
dunna mögé bújt, fázik a Hold.”
Tarbay Ede: Elfut az esztendő
JANUÁR 1. ÚJÉV NAPJA
A néphit szerintolyan lesz az egész esztendő, amilyen az első napja. Vidáman, bőséges falatozások közepette ünnepelték tehát a e napot. Erről tanúskodik az alábbi újévi köszöntő is:
Fehér kenyér dagadjon
Fűzfa tekenőben,
Bor, búza, kolbász
Legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el
Az új esztendőben!
Már reggel izgatottan figyelték, ki jön elsőként a házhoz újévet köszönteni. Asszony vagy lány nem mehetett ilyenkor vendégségbe, mert úgy tartották, hogy a nők nem hoznak szerencsét a házra. A délelőtti vidám köszöntések után következett az ünnepi ebéd. Az asztalról elmaradhatatlan volt a disznóhús, mert úgy hitték, a disznó előre túrja a szerencsét. Tyúkot és egyéb baromfit nem tálaltak fel, hiszen az meg hátra kaparja a szerencsét. A lencse és a kása kedvelt újévi ételnek számított: aki megeszi annyi pénze lesz az új esztendőben, ahány a lencseszám, a kásaszám.
JANUÁR 6. VÍZKERESZT
Hagyományosan ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör. Katolikus vidékeken a keresztvíz szentelésének ünnepe – a vízkereszt elnevezés is erre utal. Ezt a vizet aztán egész évben megőrizték. Behintették vele a szobát, az istállót, a kutat és a vetőmagot. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki, s ha betegek voltak ittak is belőle egy-egy kortyot. Vízkeresztkor szedték a feldíszített karácsonyfát, s ekkor rendezték a „háromkirályjárást” is, amely a betlehemes játékban szereplő három napkeleti bölcsről kapta a nevét.
A FARSANG
Vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ez az utolsó télvégi ünnep, ezzel zárják a telet, s kezdődik a tavaszvárás. Itt az utolsó alkalom a mulatságra, s ezután következik a húsvétig tartó nagyböjt. Farsangkor tartották a nagy bálokat, lehetőség nyílott az ismerkedésre. Ha egy lány a farsang utolsó napjáig nem ment férjhez várhatott őszig, mert a tavaszi és a nyári mezőgazdasági munkák nem hagytak időt a lakodalomra. Farsang vasárnapját talán éppen azért hívták menyegzős vasárnapnak, mert aznapra lakodalom esett. Azokat az eladó lányokat, akik pártában maradtak, nem mentek férjhez, húshagyó kedd éjszakáján, vagyis a farsang utolsó éjjelén kicsúfolták. Az asztalok kedvenc csemegéje a töltött káposzta és a farsangi fánk. Rendkívül kedvelt színjáték volt a böjt és a farsang párviadala. A böjtöt Cibere vajda, a farsangot Konc király személyesítette meg. A Cibere név utal a sovány böjti levesekre, a Konc pedig az ízletes húsokra, a jóízű farsangi ételekre.
A MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS
A szokás eredete a török elleni harcokra vezethető vissza. A hagyomány szerint a mohácsi sokác /délszláv/ férfiak a nádasba menekültek az ellenség elől. Ijesztő faálarcot faragtak maguknak, ruhájukat kitömték szalmával, hogy ijesztőbbek legyenek. Ebben az öltözetben csónakon keltek át a Dunán, s rátörtek a törökökre. A janicsárok megrémültek a „szörnyektől” ördögnek hitték őket, s eszüket vesztve menekültek. Ennek az eseménynek az emlékére öltöznek busónak (faálarcos szörnyek) a mohácsi sokácok minden évben farsang vasárnapján. Fölvonulnak a város utcáin énekelnek, vigadoznak.
BUSÓJÁRÁS
