Magyar nyelv és irodalom/Támasz/A napközis tanulás/A kommunikációs képességek fejlesztése sazbadidőben
Az Alsós tanítói portálból
2007. december 9., 00:04 változat
Az élőlények azzal a tulajdonsággal rendelkeznek, hogy képesek társaikkal információt közölni, és társaiktól információkat átvenni. Az információadást és az információvételt kommunikációnak nevezzük. A kommunikációs tevékenységformák sokfélék lehetnek. Az ember többféle módon tud kommunikálni, de arra is képes, hogy új kommunikációs rendszert alkosson.
Az emberre jellemző idegrendszeri szerveződés csak akkor tud kifejlődni, ha az emberi közreműködés, azaz interakció és kommunikáció terében működhet. Ilyen közreműködés hiányában magasabb rendű idegrendszeri funkciók ki sem alakulnak, és későbbiek során sem alakíthatóak ki. A társas kapcsolatra való alkalmasság alapvető fontosságú tényezője a párosság.
A párosság tartalmazza a kiindulást és megérkezést, a nyugalmat és a mozgást, az én-t és a másikat.
Társas kölcsönhatás (interakció)
Norman Triplett (1898.) egyszerű kézmozgást igénylő feladatot adott kísérleti személyeinek. Damilt kellett egy csévére feltekerniük. Az egyik helyzetben egyedül dolgoztak, a másik kísérleti feltételben egymás jelenlétében végezték
a feladatot. Az együttes helyzet hatására javult a teljesítmény. Azonban a társas helyzet gátló hatásait is megfigyelhetjük bizonyos helyzetekben, ilyen például a lámpaláz. Az interakció módszertana (etnometológia) azt kutatja, hogy az emberek egymás közti viselkedései milyen szabályszerűségek szerint mennek végbe.
Az interakció alapeleme az „én” és ehhez szorosan kapcsolódik a másik.
Ez tükröződik Oscar Wilde meséjében:
" Mikor Narcissus meghalt, a rét virágai búsultak utána és vízcsöppeket kértek a pataktól, hogy megsirathassák.
- Ó- felelte nekik a patak -, ha minden csöpp vízem könnyé változna, magamnak sem lenne elegendő, Nacissus megsíratására. Szerettem Õt.
- Hogyne szeretted volna Nacissust, - mondták a virágok - hiszen olyan szép volt.
-Szép volt? - szólt a patak.
- Hát ki tudhatná jobban nálad? Mindennap partod fölé hajolt, és szépségét csodálta a víz tükrében.
- Azért szerettem őt - válaszolta erre a patak -, mert valahányszor fölébem hajolt habjaim tükörképét láttam a szemében."
Önmagunk magunkra eszmélésében, a másik személy szerepe döntő jelentőségű. Az interakció nyelvének fontos eleme a helyzet, melyben a felek érintkeznek egymással. A helyzet megfelelő értelmezése teszi lehetővé az interakciós aktusokat, melyek sora adja az interakciós eseményt. A társas kölcsönhatás legteljesebb előfordulása, ha a résztvevők személyi szempontból sem függetlenek egymástól, egymásra utaltságuk kölcsönös.
A társas kölcsönhatás tartalmi mozzanatát minden esetben a tevékenység adja. A társas kölcsönhatás megszilárdulása attól függ, hogy mennyire eredményes az együttesen folytatott tevékenység. Sok ember számára az egyszerű és mindennapi találkozások nehezek és feszültségkeltők lehetnek.
Az ilyen reakció a félénkség.
Zimbardó 1982-ben, kutatásai alapján a felnőtt amerikaiak 40%-a félénknek tartja magát. A félénk emberek aránya legmagasabb Japánban 60%, a legalacsonyabb Izraelben 30% volt. A félénkséget tekinthetjük bizonyos interaktív jártasságok hiányának.
Ezek a jártasságok kötődhetnek
-észleléshez
-ismeretek hasznosításához
-viselkedéshez
-érzelmekhez
A szociális ügyesség nem velünk született tulajdonság. Interaktív stratégiánk finomítása egész életünkön át folyik. Neveltetés, intelligencia, külső megjelenés, egyéni attitűdök, kommunikációs jártasságok fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen interakciót folytatunk.
