Környezetismeret/Tanterv/A tantervi témakörök tartalma/Erdei iskola
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
Aktuális változat
Minden tanévben osztályunkkal május végére, június elejére szervezzük az erdei iskolát. A program megvalósítását követően így marad idő az elvégzett munka elemzésére, értékelésére. Az utolsó tanítási hetek szinte kapcsolódnak az erdei iskolában végzett munkához, annak szinte folytatásaként illeszkednek a tanítás-tanulás folyamatába.
Az erdei iskola tehát túlmutat saját időbeni keretein. A célkitűzés megfogalmazása és a helyszín megválasztása párhuzamosan történik már a tanév kezdetén. A tantervi követelmények, a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembe vételével meghatározzuk a témát, kitűzzük a témához kapcsolódó főbb céljainkat, kiválasztjuk a megvalósításhoz legideálisabb körülményeket biztosító lehetséges helyszíneket. Természetesen mindezt a gyerekek, a szülők bevonásával tesszük. A következő lépésben munkaközösségi szinten, szakmai értekezleten egymás elé tárjuk ötleteinket, egyeztetjük céljainkat összevetve, összehangolva a helyi tantervünkben megfogalmazott pedagógiai elképzeléseinkkel. Az egyeztető munka után jöhet a konkretizálás szakasza: a résztvevők, támogatók megnyerése, erőforrások szerzése leginkább pályázatok útján, kapcsolatfelvétel a szolgáltatókkal, a szakemberek bevonása. Igyekszünk ezeket a feladatokat gyorsan és zökkenőmentesen elvégezni, hogy ezután a tartalmi kérdések pontosabb kidolgozására nyugodtabban tudjunk figyelni. Hozzáláthatunk tehát a tanulókkal közösen az erdei iskola programjának kialakításához. Ötleteiket, kéréseiket a legnagyobb mértékben szem előtt tartva állítjuk össze egyhetes együttlétünk tematikáját, hogy kívánságaik szerint emlékezetessé, élményszerűvé varázsoljuk ezt a pár napot. A közösen átélt élmény életük végéig mélyen gyökerezik bennük. A tanév során elsajátított tananyag pedig itt teljesedhet ki, válhat hasznos tudnivalóvá, alkalmazható tudásra váltható ismeretekké. Fontos szempont, hogy ezeket mindig konkrét élethelyzetben éljék meg tanulóink. Ennek megfelelően tervezzük, szervezzük tehát a kapcsolódó tevékenységeket, végső soron az erdei iskolai projekteket. Ezek közül mutatunk be a jövőben néhányat.
A bemutatásra kerülő programok közös vonása az, hogy valamennyiben integrálódik a különféle tantárgyakban szétszórtan, időben nehezebben összeilleszthető tananyag. Ugyanakkor az is jellemző vonásuk, hogy egy-egy – a helyszínek adottságaiból eredő – központi témakört dolgoznak fel projektmódszerrel. Így domináns szempont lehet a vízpart élővilága vagy egy hegyvidéki környezet „feltérképezése”, esetleg a tanyasi világ jellegzetességeinek bemutatása. A programokban egyforma arányban tetten érhetők a természeti-, és az ember alkotta társadalmi környezet megismerésére irányuló törekvések. A tantervi szabályozás tükrében tekintve pedig a Nemzeti alaptanterv műveltségi területei közül kidomborodik az Ember és természet illetve az Ember és társadalom témakör. De a Kerettantervi szabályozás tantárgyasított rendszerébe is beleférnek az adott programok.
Tartalomjegyzék |
Lássuk az elsőt!
„Ringó nádat tó vize mossa, nap tüze festi barna-pirosra…”
(Szilágyi Domokos)
Az erdei iskola ideje: június első hete
helye: 2481 Velence, Tópart út 34.
A hely közvetlenül a tóparton található, távolabb a település központjától, tehát nyugodt, csendes, kellemes környezetben. Az intézmény erdei iskola szervezésére ideális lehetőséget nyújt, rendelkezik olyan helyiségekkel is, melyekben a közösségi programok kényelmesen megrendezhetők. Kertje biztonságosan elkerített, tágas, szépen parkosított. Kisebb alkotózugok, tágas terasz is rendelkezésre áll, valamint tűzrakó helyet is kialakítottak. A környék jól bejárható, nincsenek nagy távolságok. A szomszéd települések busszal, vonattal könnyen megközelíthetők.
A program célja: - A vízpart élővilágának megfigyelése különös tekintettel a táj jellegzetes madárvilágára.
- A megfigyelőképesség fejlesztése, a gyűjtő, rendszerező jártasság alakítása.
- A környék településeinek megismerése, emlékhelyeinek feltérképezése.
- A kapcsolatteremtő készség fejlesztése.
- Közösségformálás élményhelyzetek teremtésével.
- A környezetérzékeny szemlélet, környezettudatos magatartás alakítása.
Az erdei iskola programja
|
HÉTFÕ |
KEDD |
SZERDA |
CSÜTÖRTÖK |
PÉNTEK |
|
Megérkezés- elhelyezkedés, A környék „felderítése” „Megérkezésjá- tékok” |
ÉBRESZTÕ, „Madárlesen” Látogatás az agárdi Chernel István Madárvártába; Gárdonyi Géza szülőházának megtekintése |
REGGELI Szekértúra Pázmándon és környékén (tájak-emberek-hagyományok) Interjú a helybéliekkel |
TORNA, Kirándulás Kápolnásnyékre, A Vörösmarty Emlékmúzeum megtekintése
|
REGGELI Hajókirándulás a Velencei- tavon |
|
STRANDOLÁS Közös játékok vízben és szárazon, A vízpart felfedezése, „bogarászás”, növényhatározó
|
EBÉD, Készülődés Térkép, útvonalterv készítése
A VELENCEI-
Számháború |
CSENDES az esti Szerepek, jelmezek, díszletek alkotása
TÓ
„Gyümölcskereső” |
PIHENÕ, programokra: Zenelista-tánc- rend Ki,kivel,mikor? PARTJÁN
Rőzsegyűjtés, máglyarakás, |
„SZEMLE”
Csomagolás, be- pakolás,
Játékos versenyek, csapatjátékok, Utazás haza
|
|
„Róka-, béka-, medvevadászat”, Szúnyoggyűjtő verseny |
VACSORA, „Éjszakai túra” Kalandos barangolások, „tapogatózások” (neszek,zajok,illatok) |
ESTI „Műsorest” Szerepjátékok, paródiák, tréfás vetélkedők |
PROGRAMOK: „Búcsúest” Tábortűz,szalon- nasütés Zene- tánc-közös ének, játék |
Hazaérkezés, Élménybeszámoló otthon, „De jó volt, men- jünk vissza…!”
|
Második és harmadik osztályban az élőlények érzékelhető és mérhető tulajdonságainak megfigyelése adja a természetismeret tananyag legnagyobb részét. A megfigyelhető növényeket és állatokat élőhelyük szerint csoportosítjuk, egységes életközösségként vizsgáljuk. Az erdő, mező és a vízpart élővilágát tanulmányozzuk. Az erdei iskola helyszíne kiváló lehetőségeket teremt erre, hisz valamennyi élőhelyet megtalálhatjuk itt. A vízparti táborhelytől csak egy ugrásnyira van a Velencei-tó, néhány száz métert sétálva már a mező tarka világa tárul elénk. A Velencei-hegység erdős részei pedig gyalogtúrák szervezésére alkalmas. A környező településeken sok nevezetesség, történelmi emlékhely, híres emberek nyomában járhatunk, ezáltal társadalmi ismeretek birtokába is juthatnak tanulóink. Egyszóval a hely tálcán kínálja a projekt szemléletű oktatás lehetőségeit, anyagát. A programtervből talán kitűnt, hogy igyekeztünk is ezt a lehető legnagyobb mértékben kihasználni.
A program tervezésénél fontos szempont volt a napirend. A reggeli ébresztő, a közös étkezések, az ebéd utáni csendes pihenő, minden nap ugyanarra az időpontra kerültek. Természetesen egy-egy program változása – elhúzódó tanulmányi kirándulás, egész napos túra, időközben felkínálkozott, kihagyhatatlan lehetőségek, újabb ötletek – olykor „felborította” a kötött időpontokat, hiszen ilyenkor rugalmasan illesztettük azokat a fontosabb eseményekhez, természetesen a szolgáltatóval való egyeztetés után. De fontos nevelési cél rejtőzött a tudatosan tervezett időrend, közösségi szokásrend mögött is. Az ébredés utáni reggeli mozgás a jó levegőn, madárfüttyös, napsugaras környezetben az egészséges, jó közérzet kialakításának, a friss gondolatok, jó ötletek ébredésének, a pozitív életérzések alakulásának, az étvágy gerjesztésének és a kellemes együttlétnek kedvezett. Az ebéd utáni csendes pihenő, - amely valóban csendes, nyugodt légkörű volt – a kellemes élmények adta gondolatokban való elmélyülést, ellazulást, divatos kifejezéssel élve a meditációt szolgálta. Természetesen volt olyan kisgyerek is, aki ezt az időszakot olvasással, valamilyen szórakoztató, pihentető tevékenységgel (tréfás szobai játékokkal, kézimunkával, naplóírással) töltötte. Alapvető kérésünk volt azonban, hogy ezeket a tevékenységeket úgy végezzék a tanulók, hogy azokkal mások pihenését ne zavarják. Ebben az időszakban lehetőség nyílt az esti programokra, műsorszámokra való előzetes felkészülésre is. A csendes pihenőt „szemle” követte. Ezen alkalmakkor, minden nap más tanulókat bevonva azt figyeltük, hogy a szobaközösségek mennyire figyelnek saját kis körletük rendjére, tisztaságára, harmóniájára. Lényeges törekvésnek gondoltuk, hogy tanulóinkkal megértessük, csak rendezett, harmonikus környezetben lehet kellemes az életük. A „szétszórtabb” kispajtásokat társaik kérték a közösségi együttlét szabályainak betartására. Második osztályos gyerekek lévén nagy hangsúlyt fektettünk a játékra. Azt gondoljuk, egy ilyen, tervezett programokban gazdag, ötnapos erdei iskolában a gyerekeknek lehetőséget kell biztosítani a kötetlen együttlétekre is, nem szerencsés a napjuk minden óráját lefoglalni. Igénylik az elvonulást egy-egy kis zugban az általuk kitalált, a maguk alkotta közös játékokra, beszélgetésekre. Ilyenkor nem szükséges a vezérlés, irányítás. Hiszen mindenkinek joga van egy kis magánéletre, amikor önmaga döntheti el, mivel tölti el az idejét. A pedagógusnak sem árt, ha a nap egy-egy órájában elvonulhat gyermekei elől saját intim szférájába. A hely adottságait tekintve pedig kihagyhatatlan volt a tóban való fürdőzés, a tóparti strandolás. A rendszerességgel visszatérő programok indoklása után lássuk néhány érdekesebb, jól sikerült momentum bemutatását!
Megérkezéskor feledhetetlen élményt nyújtottak az úgynevezett „megérkezés-játékok”, melyekben a „hely szellemének” csalogatásával, megszemélyesítésével a gyerekek képzeletvilága gazdagodott. Érzékszerveik finomításával, „beállításával” neszeket, zajokat, illatokat, szagokat, színeket, formákat, első látásra szokatlan, a gyerekeknek feltűnő ingereket gyűjtöttek, melyeket hangutánzó szavakkal, mozdulatokkal, arcjátékkal, esetleg versbe formálva jelenítettek meg. Fontos az első benyomás, az ezekről való eszmecsere, kötetlen beszélgetés, gondolataink bárminemű kifejezése. Az ilyesfajta, úgynevezett „szenzitív környezetpedagógiai gyakorlatok” segítenek abban, hogy – Lehoczky János szavaival élve - „városi lelkünket tópartira cseréljük”, alkalmazkodjunk új környezetünkhöz, akár váljunk is eggyé a kellemes harmóniával. A megszokottól eltérő gyakorlatok, játékok pedig szórakoztatják a kis tanulókat, nem szólva arról, hogy érzékszerveik mozgósításával „szemfülessé”, figyelmes szemlélővé válhatnak. Észreveszik azokat a csodákat is környezetükben, melyek mellett a hétköznapokon egyszerűen elmennének. Tulajdonképpen megtanulják a természetet megfigyelni, megismerni. Mi sem bizonyítja ennek pedagógiai értékét, mint az ilyesfajta gyermeki megnyilvánulások, rácsodálkozások: „Jé, ezt eddig észre sem vettem…, Nem is gondoltam volna, hogy…, Erről az illatról az jut eszembe, hogy…, Éreztem már hasonlót, de most tapasztaltam meg igazán…”
A vízpart felfedezése, a „bogarászás” során kincskeresésre indultunk. Az apró, kevésbé feltűnő élőlények, élettelen dolgok felfedezése, észre vétetése volt a fő szempontunk. Nem is gondolnánk, a gyermekeket mennyire elbűvölte a sziklás partszakaszon megbúvó rovarok, kagylómaradványok, csigaházak, kavicsok, kövek látványa. Ezekből aztán egyéni ékszereket varázsoltak a kicsik, melyekből kiállítást rendeztünk. A Velencei-tó gazdag madárállományának emlékképeit szintén meg akarták örökíteni tanulóink. S lám, a gyermeki lelemény folytán mindez nem csupán a hagyományos formában (fényképeken, ceruzarajzokon) lehetséges. A madarakat az összeszedett szikladarabokra, kövekre festették temperával.
A pázmándi szekértúra nem mindennapi élménye volt programunknak. Egy helybéli fiatalember lovas szekérre ültetett bennünket, így kocsikáztuk körbe a falut. Feladatuk volt a gyerekeknek a környék minél több szempontú „feltérképezése” (a település szerkezete, a házak elhelyezkedése, környezetük ápoltsága, templomok, iskolák, szép épületek, emlékhelyek megfigyelése). A megfigyelésekből felülnézeti rajz is készült. „Madártávlatból” kellett elképzelniük a falu látványát. A határban elterülő dombvidékről lepillantva, „rátekintve” a településre, segítette az elképzelést. A tájékozódási ismeretek témakörében majd negyedik osztályban tanulandó alaprajz és térkép fogalmának előkészítését szolgálta a feladat. Szekérutunk egy állattenyésztő bácsi udvarába vezetett, ahol közvetlen közelről szemléltük, simogattuk az ott nevelt állatokat, megtudtuk a jószágok nevelésének fortélyait, az életükkel kapcsolatos fontos és érdekes dolgokat. A szűnni nem akaró gyermeki kíváncsiságnak, a közvetlen érzékelésnek köszönhetően tanulóink értelmes kérdéseket tettek fel, értékes ismereteket szerezhettek a témában. Sokuk most került életében először ilyen közvetlen közelségbe ezekkel az állatokkal. Azt gondolom, az élményszerű ismeretszerzés, tanulás életre szóló, hasznos ismereteket nyújtottak, melyekre majd negyedikben támaszkodhatunk a haszonállatok tanulásánál.
A falu életének, hagyományainak megismerése interaktív módon történt. Bátorítottuk a gyerekeket, hogy közeledjenek az ott élő emberekhez. Csoportokba verődve készítettek interjút a polgármesterrel, a helyi plébánossal, közértes nénivel, esetleg a ház előtt üldögélő idősekkel. Talpraesettebb tanulóim a helyi italboltba is bemerészkedtek érdekes embereket „lencsevégre kapni”. Tanulságos volt sokféle nézőpontból megismerni a település jellegzetességeit, a helybéliek problémáit. A gyűjtött anyag feldolgozására a nap második részében került sor. Az volt a feladat, hogy minél több szempontból, sokféle tevékenységgel mutassák be a falu életét. Kértük, hogy a munkacsoportok osszák meg egymás között a feladatokat, hogy lehetőleg ne szülessen sok ugyanolyan produkció. A változatos, sokféle bemutatás volt tehát a vezérelv. Az anyag bemutatásának legkedveltebb formája a helyzetjáték volt. Riportok, egy képzelt falugyűlés, jellegzetes falusi közjáték, sőt még egy esküvő is bemutatásra került. Volt olyan csoport, amely mindehhez a díszletet szolgáltatta, volt, amelyik a zenét, de készültek rajzok is. A bemutató attrakciójaként az egyik kislány egy néni által elénekelt, diktafonon rögzített népdalt hozott. Figyelemreméltó az ötlet.
A hét legfontosabb tanulsága a konkrét témák és programok mögött rejlettek. A gyerekek a csoportokon belül önmaguk tervezték meg az anyagot, szervezték annak munkáját, osztották meg a szerepeket. Mindenki dolgozott, mindannyian azt érezhették, hogy hasznos tevékenységet végeznek. A legcsodálatosabb az, hogy ezek a kis teamek egymás munkáját is figyelték, segítették, kiegészítették. Igazi projektmunka. Jó volt a háttérből figyelni a produkciókat, melyek nem utolsó sorban szórakoztattak is bennünket.
A Gárdonyi-ház és a Vörösmarty-emlékház megtekintése is szempontok szerint történt. Ezúttal a gyerekek teljesen önállóan fogalmaztak meg kérdéseket. Ezek meghallgatása közben kiválasztottuk a legérdekesebbeket, amelyeket az idegenvezetőnek tesznek majd fel. A múzeumokban dicséretet kaptak az érdeklődő magatartásért, az okos kérdésekért. Célunkat tehát messzemenően túlszárnyaltuk, hiszen ezen a programon nemcsak tanulóink kapcsolatteremtő-, és kommunikációs képességei fejlődtek, de megerősítést kaptak egy idegen embertől. Motiválta őket a további érdeklődésre, önművelésre, bátorította a további kapcsolatteremtésre, kapcsolattartásra. Az együttlét öröme, a formálódó közösség jó hangulata pedig közelebb hozta egymáshoz a távolságtartó gyerekeket is.
Az esti programok kiemelten közösségformáló erővel bírtak. Lévén, hogy ennek tanulságai harmadik osztályban domborodtak ki jobban, részletesebb kifejtésére a következő ismertetésben kerül sor.
A laphoz nem tartoznak aloldalak.
