Matematika/Tanterv/Valószínűség, statisztika
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
Aktuális változat
A régi tantervben és annak 1986-os korrekciójában is a Valószínűség és a Statisztika téma együtt szerepelt a Kombinatorika témával. Ezeknek a matematikai tudományágaknak a bekerülése a kisiskolás tantervbe kifejezte a tantervalkotók másfajta gondolkodását a matematikatanításról. Varga Tamás és köre úgy gondolta, hogy nem csak a számok és formák világában kell a gyermeknek ismereteket szereznie, hanem szükség van a gyermek igényes, problémaérzékeny, rugalmas gondolkodásának kialakítására, állandó csiszolására. Az, hogy ez a három terület egy fejezetbe került a tantervben egyben azt is jelezte, hogy nem elméleti feldolgozásra van szükség. Hanem szemléletformálásra abban, hogy létezik olyan feladat, amelynek többféle megoldása van. Ha változtatunk a feladat feltételein, változik a feladatmegoldás eredménye is. A kombinatorikus gondolkodás fejlődésével fejlődik a tanulók fantáziája is. A sokféle kombinatorikus feladatmegoldás közben felismerhetik a gyerekek a kombinatorika törvényszerűségeit is. Más témakörökben is találkozhatnak kombinatorikai problémákkal. (Például: aritmetika, oszthatóság, geometria, stb.) Felismerhetik a véletlen szerepét a valóságban, s azt, hogy a véletlen jelenségeket is valamiféle törvényszerűség irányítja. A feladatvégzés során sokféle adatot kell kezelniük. Ahhoz, hogy ezeket átlássák, rendezniük kell az adatokat, s megfigyelhetik a gyűjtött adatokat, különféle módszerekkel szemléletesebbé, áttekinthetőbbé tehetik azokat, s egyszerűbb ítéleteket alkothatnak, egyszerűbb következtetéseket vonhatnak le belőlük. A NAT–alkotók szerencsére felismerték ezen témák létjogosultságát a kisiskolások matematikára való oktatásában. A három témát azonban különválasztották. A Kombinatorikát a „Gondolkodási módszerek” közé sorolták, a Valószínűség és Statisztika pedig külön fejezetként, szűkített tartalommal és időkerettel él tovább.
A matematikatanításra fordítható időkeret
A matematikatanításra fordítható időkeret állandó csökkenése aggodalommal tölthet el bennünket. Nemcsak a valószínűségi megfigyelésekre, a statisztikák készítésére, elemzésére fordítható idő lesz kevesebb, hanem a tapasztalatszerzésre általában a matematika minden témájának feldolgozásakor. Gondolkodó, értelmező, értékelő, tudását állandóan fejleszteni képes embereket akarunk nevelni, akik képesek a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodni, s megtalálni a boldogulás lehetőségeit, de nem biztosítunk számukra idejekorán kellő tapasztalatszerzési lehetőséget a változások megfigyelésére. Nem engedjük, hogy megéljék, azt hogy egy problémának többféle megoldása is lehetséges. Nincs idejük megtapasztalni, hogy ha változtatunk a feladat feltételein, változik a feladatmegoldás eredménye is. Nem biztosítjuk számukra, hogy birtokában legyenek azoknak a képességeknek és készségeknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy információhoz jussanak, azokat rendezzék, értékeljék, s az eredményekhez igazítsák saját boldogulási stratégiáikat is. Milyen kilátásaik lehetnek majd így felnőttként az élethosszig való tanulás világában? Ahhoz, hogy ezeket a tapasztalatokat megszerezzék sokféle játékos és jóízű tevékenységre van szükség. Ezek pedig időigényesek.
