Matematika/Módszertani alapelvek/Tévedés szabadsága, vita
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
Aktuális változat
A matematikatanítás egészét átható elvünk annak az elfogadása, hogy a tanulás során szabad tévedni. A tévedés természetes velejárója a tanulásnak. A tévedést akkor korrigáljuk helyesen, ha újra végigvezetjük a kisgyermeket az absztrakció útján. Így maga ismeri fel tévedését és javítja hibáját.
Például: amikor boltos játékot játszunk, megismerkedünk néhány áruval. 1 kg-os csomagolású liszt, cukor, rizs, 1/2 kg-os zsemlemorzsa, 1 1/2 kg alma van a kosárban. Megmérjük ezeket egyenként. Visszatesszük a kosárba. A gyerek kezébe adjuk a kosarat, s azt kérjük, mondja meg, hogy körülbelül milyen nehéz a kosár. A gyerekek 10-13 kg körül becsülik azt, ugyanis nehéz a kosár. Nem minősítjük a becslést, hogy jól vagy rosszul becsült-e, hanem újra mérünk. Az újbóli mérés során már mulat a saját tévedésén, hiszen az első mérésnél is tudta, hogy 6 kg-nyi áru van. Varga Tamás klasszikus példájával szemléltethető, hogyan viszonyulunk a gyermek tévedéséhez. Ha egy nagyobb gyerektől azt kérdezzük, mennyi 100x100, és azt mondja, 1000, nem kijavítjuk, hanem megkérdezzük tőle, hogy 10- szer 1000 mennyi? Nem kijavítjuk, hanem rávilágítunk a tévedésre. Lássa ő maga, akkor ki is tudja majd javítani. Nem mondjuk, hogy rossz, hogy butaság, legfeljebb azt, hogy tévedés.
Az órán zajlóvita előbbre viszi a problémamegoldást, segíti a tanulást, s lehetővé teszi a személyiség harmonikus fejlődését. Biztosítja a felszabadult légkörben való tanulást.
