Környezetismeret/Kitekintő
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
2007. december 10., 23:38 változat
Tartalomjegyzék |
Kitekintő:
Ebben a rovatban szemelvényeket, újságcikkeket ismertetünk, amelyek már más szakmai folyóiratokban is megjelennek a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanítása kapcsán
Megjelent: A tanítás-tanulás című folyóirat 2004.márciusi száma
Egy új kiadványt szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Az Országos Közoktatási Intézet kiadványa: JELENTÉS A MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL 2003 - amely most 2004. januárjában jelent meg. Szerzői között szerepel többek között Lannert Judit, Halász Gábor, Mártonfi György, Környei László
Tematikája a következőképpen épül fel:
-Az oktatás társadalmi és gazdasági környezete
-A közoktatás irányítása
-A közoktatás finanszírozása
-Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás
-Az oktatás tartalma
-Az iskolák belső világa
-A pedagógusok
-A közoktatás minősége és eredményessége
-Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények
Átfogó képet ad a hazai oktatási rendszerről, statisztikai adatokkal kiegészítve.
Egy témakörrel – a teljesség igénye nélkül - mi is foglalkozunk és ez nem más, mint
a tanulmányi eredményesség a magyar közoktatásban -olvasás szövegértés, anyanyelvi kompetenciák. Hiszen évek óta a statisztikai adatok azt mutatták, hogy a magyar gyerekek nem tudják alkalmazni a már megtanultakat.
„Az olvasási-szövegértési képességek nemzetközi és hazai vizsgálatai során egyre inkább törekszenek arra, hogy a mérések az egyes országok írásbeli kultúrájától függetlenül is vizsgálható kulturális kompetenciákat vegyék célba. Ilyenek például azoknak az eljárásoknak és stratégiáknak az alkalmazása vagy azok a készségek, amelyekben főképp a diákok általános szövegfeldolgozási kompetenciája /információk azonosítása, következtetések, értelmezések és reflektálás az olvasottakra/ és iskolán kívüli háttérismerete számít, és kevésbé játszik szerepet egy kifejezetten iskolai olvasmány anyag.”
Több cikk, tanulmány foglalkozott már a 2000. évi PISA-vizsgálat gyenge eredményeinek feltárásával. Mi okozhatta ezt az eredményt? A mérőeszközök szokatlansága, az eddigi tesztek eltérő jellege, a hagyományos magyar képzési tartalom valamint a következő fokozatra történő továbblépés elsődlegessége – mindezen okoknak tulajdonítható a nem várt teljesítmény. A világ 32 országából több, mint negyedmillió tanuló vett részt. A magyar diákok teljesítményének átlaga 480 pont volt, ami szignifikánsan gyengébb az 500 pontos nemzetközi átlagnál.
A következő táblázat a különböző olvasási teljesítményszinteket elérő 15 éves tanulók aránya látható a 2000. évi PISA-vizsgálatban, országok szerint /%/. Ugyan közvetlenül nem a mi pedagógiai munkák eredményessége rajzolódik ki ezen grafikonon, de mindegyikünkben felmerülhet, hogy a mi is felelősek lehetünk ezen eredményekért.
„A lakosság általában elégedett az oktatás színvonalával. Egy 2002-ben lefolytatott közvélemény-kutatás szerint, a megkérdezettek 35%-a úgy vélte, hogy a magyar tanulók megütik a nemzetközi mércét, és ugyanennyien gondolták, hogy még ennél is jobban teljesítenek, és mindössze 12% ítélte más országok tanulóinál rosszabbnak a hazai diákok teljesítményét.” Az eredmény mégis mást mutatott. Mindannyian meglepődtünk. Az okokat keressük..
Milyen pedagógiai módszerváltás szükséges, hogy ezen eredményesen tudjunk változtatni? Hol lehetett a hiba? Több kérdés is felmerül. Olvasástechnika, szövegelemző műveletek, alkalmazás, … ? Kié a probléma?
Megjelent 2004. április A tanulás-tanítás című folyóiratban:
Nevelünk! Nevelünk?
„Embert nevelni annyi, mint távlatokat kialakítani benne.”
Makarenkó írta sok-sok évvel ezelőtt. De valóban az iskolai élet, a tananyag, a tanóra ad lehetőséget arra, hogy a nevelésre is megfelelően figyeljünk? Az előző időszakokban a tantárgypedagógiai szemlélet sokkal nagyobb prioritást „irányzott” elő ezen feladatok kiaknázására. Bizonyára mindannyian emlékezünk a következő „megfogalmazott” nevelési feladatokra: erkölcsi nevelés, hazaszeretetre nevelés, közösségi nevelés …
A mai iskolarendszer a hangsúlyt inkább az ismeretek átadására teszi, a túlzott tényanyag közlésére helyezi. Háttérbe kerül a gyakorlatiasság, a praktikum, az életszerű helyzetekben való alkalmazás. Mindezeket átszövi a gyors, a kapkodó, sietős életritmus az iskolában is, azaz az idővel való állandó harc.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az iskola elsődleges feladata a képesség- és készségfejlesztésen túl a személyiségfejlesztés. Hiszen az iskola, nem más, mint a személyiségfejlődés, az intézményes szocializáció legfontosabb helyszíne. Időbeli határa sem elhanyagolható. Mert 6 éves kortól kezdődik és meddig is tarthat? Ha csak a mai tanulási szemléletre gondolunk – egész életen át tartó tanulás – akkor nincsenek időkorlátok. Az iskola nem az életre készít, hanem maga az élet. Szervezett keretek között, permanens tanulási folyamat zajlik, mind az egyén, a tanuló, mind a közösség, a csoport oldaláról nézve. A megszerzett tudás a gondolkodásmódban, a viselkedésben, a mentalitásban, az attitűdben nyilvánul meg. De ezen túl mennyire használjuk ki a nevelési lehetőségeket?
Elevenítsük fel mit is jelent a szó!
Nevelés:
-Az a tény, hogy valakit, valamit nevelnek.
-(Testi,) szellemi és erkölcsi fejlődés tudatos irányítása, főképp gyermekeknek
-leendő hivatására való tervszerű felkészítése.
-Értelmező kéziszótár 1002. oldal Akadémia Kiadó, Budapest 1975
Nevelés:
Természetes, hogy a nevelésnek, amely az ember céltudatos, tervszerű alakítása, a célok állnak a középpontjában, s a céltudatosság, a célratörés valamennyi emberi tevékenység közül talán a nevelésre jellemző leginkább.
Pedagógiai Kézikönyv 51. oldal tankönyvkiadó, Budapest, 1980
A különböző tantárgyak keretén belül elsajátított tanítási- tanulási tartalmak mind- mind hozzájárulnak a nevelési területek fejlesztéséhez. Pl.: A mesék, a történetek szereplőinek tettei, cselekedetei akarva-akaratlanul hatnak a tanulóinkra. Az iskolában elsajátított viselkedésmintáknak, magatartási formáknak és erkölcsi példázatoknak társadalmi kihatásai is vannak. A megfelelő szociális klíma kialakítása, a szociális nevelés célkitűzéseinek (csoportdinamika, értékrend stb.) kialakítása nagymértékben rajtunk pedagógusokon múlik. Nem bújhatunk ki a felelősség alól, nem mondhatjuk, hogy a dolgok „menjenek a maguk útján.” Ne sajnáljuk az „elvesztegetett” időt, adjunk lehetőséget, hogy a megszerzett információkat, tényeket mesterséges élethelyzetekben kipróbálhassák, megismerhessék a mindennapokban, alkalmazhassák különféle szituációkban.
Biztosítsunk megfelelő teret a vélemények megfogalmazásának, hogy a gyerekek az adott témával problémával találkozhassanak, azonosulni tudjanak és a saját „szűrőjükön” keresztül érvelhessenek, dönthessenek. Miért fontos ez? Mert ezáltal nevelődnek!
A pedagógusnak számtalan helyzetet kell teremteni, azaz „tálcán kínálni” a problémákat. Ki kell használni a tanórán a spontán adódó nevelési lehetőségeket. Ha elmegyünk ezek mellett a tananyag ugyan nem „szenved csorbát”, de kimarad a gyerek életéből egy olyan láncszem, amellyel csak esetleg felnőtt korában találkozik először „a nagybetűs életben”.
Észre kell vennünk, és észre kell vétetnünk a viszonyokat, a körülményeket, amelyeket mi magunk alakítunk, és teszünk, tehetünk azzá, amilyenné válnak. Ha kisgyermekkorban találkoznak pl.: társadalmi problémákkal, erkölcsi tanulságokkal, viszonyrendszerekkel, akkor személyisége sokoldalúan fejlődik. Mikor tehetjük ezt?
Bármelyik tanóra alkalmat adhat erre. A tanító pedagógiai és társadalmi érzékenységén múlik, hogy ezt ki tudja-e használni, meglátja-e az ilyenfajta lehetőségeket. Sajnos erre recept nincs. De a gyerekek mindenre nyitottak, kreatívan reagálnak A spontaneitás érdekessé, szokatlanná tehet egy tanórát. Hiszen a nevelési lehetőségek nem mindig kiszámítható tanítási-tanulási tartalmak.
Érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel. Ezáltal nemcsak a gyerekek személyisége fejlődik, hanem a pedagógus empatikus, improvizativ készsége is. A rugalmas tananyagkezelés megtörheti a merev óravezetést, közelebb hozhatja egymáshoz nemcsak a gyerekeket, hanem a pedagógust is a gyerekekhez. Az ilyen stílusú tanítási mód feloldhatja a szorongó, gátlásos tanulóinkat, az örök harsányakat pedig visszafoghatja, toleránsabbá teheti.
Érdemes kipróbálni!
