Matematika/Tanterv/Geometria, mérés/A geometriatanítás célja/Szakkifejezések használata
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
Aktuális változat
Szükségtelen a szigorú szakterminológia használata. A bevezető szakaszban csak akkor használjuk a szakneveket, ahol az anyanyelvből következően az a legszemléletesebb megnevezés. Például a magyarban a téglatest és tégla szó közötti kapcsolat igen erős vagy a négyszög szó használata köznapi, de nem beszélünk a gyereknek eleinte szimmetriákról. A gyerekek a tükörtengely és a tengelyesen szimmetrikus szavakat nem használják. Honnan is lenne benne a szókincsükben? Azt mondják: „Ez a tükör helye”, értik alatta, hogy oda, arra a helyre állítják a tükröt. Vagy azt mondják: „Ez tükrös”, azt értik alatta, hogy két egymást fedő félre hajtható, hogy ha a felét a padon látja, a másik felét a tükörben, akkor a valódi látvány és a tükörkép az eredeti látványt adja, hogy van olyan egyenes, amelyre tengelyesen szimmetrikus a tárgy vagy alakzat. A tudatosítás szempontjából nincs is szükségük a szakszavakra, mert pontosabban kifejezik a saját szavaik a geometriai lényeget, mint a rájuk erőltetett szakszavak, mert számárukra a tükrözés, tükrös szavak jobban kötődnek a tükörrel végzett tevékenységhez. A szög szó a kisgyermek számára egy valódi szeget takar, feltéve, hogy látott már ilyet, s nem pedig egy geometriai fogalmat. A szó gyakran csak a fogalom egy részét fedi a gyermek számára. Például az egyenes szót ismeri, gyakran használja is. Mégsem alkalmazza egy ferde helyzetű egyenes megnevezésére. Számára az nem egyenes. Részleges fogalmat alkotott csak még az egyenesről, mely egy bizonyos helyzethez kötődik. Sokszori elmozgatás (eltolás, elforgatás, tükrözés) után veszi csak észre, hogy a fogalomnak nem alaptartalma a helyzet.
Mindebből következően óvatosan bánunk a szakszavak bevezetésével. Akkor használjuk őket, amikor már megfelelő mennyiségű tapasztalat birtokában vagyunk az adott dologról. Mindaddig elfogadjuk a gyerekek suta, kezdetleges megfogalmazásait. Már csak azért is, mert jelzésértékű számunkra a használt kifejezés arra nézve, hogy mely szintjén jár a gyermek a fogalomalkotásnak Feladatunk a fogalomalkotás folyamatában sokoldalú módon feltérképezni mindazt, ami egy fogalom körébe tartozik.
Mindig bátorítjuk azonban a gyerekeket arra, hogy kifejezzék gondolataikat. Olyan helyzeteket teremtünk, amelyekben a gyerekekben felébred az igény valamiképpen szavakba önteni, kifejezni a megfigyelteket. Másfelől a szóban vagy írásban kapott alkotási szempontok megértésére is szükségük van. Ez már 9 éves korban indokolt, mivel erősen motivált a kisgyerek. A motiváltságot a kommunikáció igénye, a magát megértetni akarás, és a másik megértésének a vágya jelenti. Éppen ezért elkezdjük a megnevezéseket. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a megnevezések nem szükségszerűen mindjárt a legpontosabbak, legszakszerűbbek. Helyes, ha hagyjuk, hogy a kisgyerek a tapasztalataihoz legjobban illeszkedő szavakat használja. Ezek a kisgyerek által alkotott alkalmi szavak a tudatosítást éppolyan jól szolgálják, mint a szaknyelv szavai. Csak akkor vetjük be a szakszavakat, ha annak már van igazi tartalma, amikor már matematikai fogalmat alkottak róla.
A laphoz nem tartoznak aloldalak.
