Környezetismeret/Hozzárendelhető segédletek/Segédletek projekt-típusú munkához
Az Alsós tanítói portálból
(Import a forrásból) |
A (1 revision(s)) |
Aktuális változat
Tartalomjegyzék |
A projekt módszer lényege
Olyan metodikai eljárás, amely a gyermekeket az oktatás során „teljes emberként” kezeli, érzelmi, értelmi, motorikus adottságaikat is figyelembe véve kívánja megszólítani, lehetőséget adva ezzel a kíváncsiságból fakadó céltudatos tevékenységre, alkotó munkára. A program kidolgozója, William Kilpatrick (1871-1965) szerint „a gyermek természettől fogva aktív, különösen társadalmi vonatkozásban (…) A teljes szívvel-lélekkel végzett munka, céltudatos tevékenység olyan társadalmi szituációban, mint az iskolai oktatás, a legjobb garancia arra, hogy valóban használjuk a gyermek veleszületett képességeit, amelyeket ma gyakran hagynak elsorvadni.” (W. Kilpatrick: A projekt módszer = Celler Zsuzsanna szerk.: Válogatás a XX. század külföldi pedagógiai irodalmából, 169. old.)
A projektorientált oktatás módszerét is magába foglaló holland reformpedagógiai irányzat, a Jenaterv-iskolát megalkotó Peter Petersen (1884-1952) pedig megállapítja: „A tanterembe először belépő gyermekek az életerőtől eltelve (…) valósággal éhezik a mozgást, (…) duzzadnak a tettvágytól, hogy alkothassanak, hogy komoly dolgokkal foglalkozhassanak, hogy új, még soha nem látott műveket hozzanak létre, hogy olyanok lehessenek, mint a nagyok. El vannak telve azzal a boldogsággal, amelyet annak folytán éreznek, hogy együtt lehetnek a többi gyermekkel, akikkel jókat beszélgethetnek, tréfálkozhatnak és játszhatnak.” (Németh András – Ehrenhard Skiera: Reformpedagógia és az iskola reformja, 184. old.)
E gyermeki sajátosságok figyelembevételével született tehát az a reformpedagógiai módszertani eljárás, melyet projekt-módszerként emleget a szakirodalom.
Történeti háttere, kialakulása
Maga a projektgondolat nem Kilpatricktól származik. A koncepció eredete a XVIII. századi építészeti akadémiák munkájához kapcsolódik. Azok gondolatai pedig leginkább német közvetítéssel jutottak el az amerikai iskolákba, ahol kialakulóban volt egyfajta új, jellegzetesen amerikai filozófiai irányzat, a pragmatizmus szellemisége. Ez a gondolkodás szakít a tiszta megismerés illúziójával s az embert elsődlegesen cselekvő lényként értelmezi. Összhangban áll mindez az akkori amerikai társadalom hitvallásával, az önmagát megteremtő ember filozófiájával. A szabad individuummal, a cselekedni, választani tudó ember eszményével, akit nem segítenek születési előjogai, akinek karrierje, boldogulása kizárólag a tehetségétől függ. Ez a megváltozott ideológia kihívást jelentett a hagyományos iskolatípus számára, melyre a pragmatizmus egyik legjelentősebb pedagógiai képviselője, John Dewey kereste a megoldást. Hitvallása szerint az iskola maga az élet, melyre a gyermeket fel kell készíteni, vagyis olyan képzést kell neki adni, hogy tehetségét gyorsan és teljes mértékben alkalmazni tudja az élet minden területén. Ez a gondolat alapvetően hatott Dewey tanítványára, Kilpatrickra is, aki módszerének bemutatásakor kifejti: „Az élet céltudatos tevékenységekből áll és nem semmittevésből (…) Csodáljuk azt az embert, aki sorsának ura, aki a helyzet ismeretében megfontoltan formálja meg világos és tartós célkitűzéseit, aki nagy gonddal tervezi és valósítja meg az így kialakított célokat.” Az iskolai oktatás kapcsán pedig ezt a követelményt fogalmazza meg: „Mi, amerikaiak évtizedeken át azt kívántuk, hogy az oktatást tekintsék úgy, mint magát az életet, és nem csupán a későbbi életre való felkészülésnek (…) Ebből az következik, hogy ha az oktatást a céltudatos tevékenységre kívánjuk alapozni, akkor folyamatát azonosítják magával az értékes élettel (…) Ezen az alapon az oktatás életté változott” (Celler Zsuzsanna szerk.: im. 159, 160. old.). Ezen az alapon Dewey és rajta keresztül Kilpatrick is koncepcióját a jövő iskolájának nevezi, melyben a gyermek a kiindulási alap, akinek a fejlődéséhez kell igazítani az oktatás anyagát és módszerét is. A cél pedig nem az, hogy a gyermek ismereteket halmozzon fel, hanem, hogy kifejlessze képességeit. Ennek érdekében szükség van a tanuló érdeklődésére, annak folyamatos ébrentartására, végső soron tehát a motivált tanulásra. „Az egyedül törvényes eszköz (…) az lenne, ha a tanítási anyagot átformálnánk, a gyermek életéhez alkalmaznánk és bevinnénk szellemi látókörébe” – írja Dewey. (Németh András: A reformpedagógia múltja és jelene, 35. old.). Ezeken a gondolatokon alapszik a Kilpatrick által kidolgozott módszer is.
Pedagógiai koncepciója
A módszer a XX. század húszas éveitől kezdődően vált a reformpedagógia egyik metodikai eljárásaként világszerte ismertté. A fentiekben idézett gondolatokból következően nagy hangsúlyt helyez az önállóság és felelősségtudat fejlesztésére, a demokratikus közösségi viselkedési módok gyakorlására. A koncepció szerint a gyermekeknek olyan hasznos ismereteket és tapasztalatokat kell szerezniük, amelyekben a gondolkodás egész folyamata megjelenik, a problémahelyzettel való találkozástól, a megoldás tervezésén át a probléma megoldásáig. A megismeréshez, tapasztaláshoz pedig biztosítani kell a jó közérzethez és a tanuláshoz kapcsolódó sikerélményekhez vezető szabad tevékenység feltételeit. Az ennek alapján definiált projekt tehát a szívből jövő, motivált szándékos cselekvés. Kilpatrick felfogása szerint az, aki teljes szívvel-lélekkel vesz részt a munkában, annak sikerét az eredmény igazolja. A tanulással kapcsolatos fogalmak közt említi az aktivitást, a céltudatos tervezést, a valamilyen tárgyi vagy szellemi produktum létrehozására irányuló törekvést. Ideális esetben ezek szervezése és megvalósítása nem a tanár, hanem a tanulók által történik. A tanár szerepe ebben a folyamatban az irányítás, feladata pedig a tanácsadás, a segítségnyújtás, a koordináció és a bátorítás. A projektoktatással a gyakorlatban leginkább a „projekthetek” formájában találkozhatunk. Tantárgyi keretben is megvalósítható a tananyaghoz kapcsolódó témában való elmélyült foglalkozás során. A „célirányos cselekvést” gyakran összekapcsolják valamiféle hasznos cél megvalósításával, ebben az értelemben a módszer alkalmazása igen hatékony lehet a környezeti nevelésben. E témában egy-egy jól sikerült projekt jól érzékelhető pozitív szokásváltozásokat idézhet elő akár a felnőttek körében is. Megkülönböztetünk tanulmányi kirándulással, kézműves tevékenységekkel, játékkal, történelmi és irodalmi témákkal kapcsolatos projekteket. (Collings)
A projektoktatás metodikai lépései, azok jellemzői Herbert Gudjons koncepciója alapján a következőképpen vázolható fel:
1. lépés: A feladatok, témák meghatározása, melyek kapcsolatban állnak valamilyen konkrét helyzettel, a mindennapi élettel, a résztvevők érdeklődésével.
2. lépés: Tervezés, vagyis a folyamat alakítása, az egymásra épülő lépések megbeszélése.
3. lépés: Kivitelezés, a cselekvő együttműködés, a szükséges eszközök, különböző munkatechnikák valamint a közösségi, kommunikációs és tevékenységi formák kialakítása. Fontos a különböző tantárgyi ismeretek integrációja az összefüggések felismerésére irányuló gondolkodás fejlesztése érdekében. Jó, ha a tevékenység során valamennyi érzékszervet „bekapcsoljuk”. Ebben a szakaszban van lehetőség az esetleges problémák megoldására, szükség esetén az eredeti terv rugalmas módosítására.
4. lépés: Felülvizsgálat, a munkafolyamat és az elkészült alkotások csoportszintű értékelése.
Az eredmények, a produktum nyilvánosság elé tárása kiállítások, beszámolók, viták, bemutatók keretében.
5. lépés: Továbbfejlesztés a felvetődő kérdések, az értékelés fényében, a további feladatok, esetleg új projektek kidolgozása.
(Németh András – Ehrenhard Skiera: im. 312. old.)
Kilpatrick a következő típusok szerint osztályozza a projekteket:
Ahol a cél megtestesít valamilyen ideát vagy tervet. Ennek megjelenési formája lehet egy tárgy megépítése, egy levél megírása vagy játék bemutatása.
A cél valamilyen esztétikai élvezetet nyújt, például egy történet vagy zenemű meghallgatása, festmény megtekintése.
A cél valamilyen intellektuális nehézség leküzdésére, probléma megoldására irányul. Az ilyen típusú projektek jól használhatók egy-egy anyagrész megtanítására vagy elmélyítésére, netán alkotó alkalmazására.
A cél valamilyen anyagi vagy eszmei érték megszerzésére irányul. Ezek a projektek a képességfejlesztő órákon alkalmazhatók hatékonyan.
(Celler Zsuzsanna szerk.: im. 168. old.)
Projektoktatási modellek
A projekt-módszer szerte a világon elterjedt. Érdekesség, hogy az 1920-as évektől még az egykori Szovjetunióban is alkalmazták. A legfigyelemreméltóbb a holland Jena-terv mozgalom, mely a programmal kapcsolatos feladatokat „tájékozódás a világban” elnevezéssel összegezte. A programnak azt a célt kell szolgálnia, hogy teret adjon a gyermekek önmagára, a közösségi életre, a kultúrára és a természetre irányuló kérdéseire. E célkitűzés megköveteli a „kérdező gyermekről” való gondoskodást. Az oktatás tartalma tehát nem lehet pusztán az, amit a felnőttek fontosnak tartanak, figyelembe kell venni a gyermeki kíváncsiságból eredő tartalmakat is. Ám fontos, hogy a tanulók tisztában legyenek a körülöttük lévő világ megértéséhez szükséges alapfogalmakkal is, mint például az élet, mozgás, béke, jólét, szabadság stb. De ezek kialakítása is a folyamatos tevékenységekbe ágyazott tanulás folytán történik. A „kérdező gyermek komolyanvétele” egyben a kérdező ember megértését is jelenti. Így a gyermek képessé válik önbizalmának, felelősségtudatának, önálló ítéletalkotó képességének fejlesztésére. Magyarországon egy kétezres lélekszámú, kis falucskában, Perbálon működik „Jenaplan-típusú” általános iskola.
Említést kell tennünk még az amerikai reformpedagógia jelentősebb iskolamodelljeiről, mint a Helen Parhurst által szervezett Dalton Plan , illetve a Carleton W. Washburne koncepcióján alapuló Winnetka Plan elnevezésű programokról. Mindkét modell projekt-típusú oktatáson alapul, melyben előtérbe kerül az alkotó- és csoportmunka (group and creative activities). A tanár szerepe a programokban a szervezőmunka és a gyermekek aktív tevékenységének támogatása, segítése.
Tanítói munkánkban, ezen elvek mentén igyekszünk minél többször élni a projekt-módszer által kínált lehetőségekkel. Leginkább a környezeti nevelés ad teret ennek, de más műveltségterületen is hatékonyan alkalmazhatók a módszer egyes elemei. Az oldal folyamatos frissítése során erről lesz szó.
A laphoz nem tartoznak aloldalak.
