Pedagógiai játékok - A kooperációs készséget fejlesztő játékok
Az Alsós tanítói portálból
(Új oldal, tartalma: „Pedagógiai játékok A kooperációs készséget fejlesztő játékok 1. „A háromrészes krokodil” Cél: az együttműködés megtapasztalása, a kreativitás fejl...”) |
(Új oldal, tartalma: „Pedagógiai játékok A kooperációs készséget fejlesztő játékok 1. „A háromrészes krokodil” Cél: az együttműködés megtapasztalása, a kreativitás fejl...”) |
Aktuális változat
Pedagógiai játékok A kooperációs készséget fejlesztő játékok
1. „A háromrészes krokodil”
Cél: az együttműködés megtapasztalása, a kreativitás fejlesztése (Általános iskolásoknak ajánljuk.)
A részvevők 3 fős csoportokká alakulnak. A kiscsoportoknak az a feladata, hogy egy állatalakot jelenítsenek meg a testükkel úgy, hogy a figura három részből álljon és mindegyik része mozogjon. Pl.: az egyik játékos a krokodil feje és karjaival, mint egy óriási szájjal tátogat; a másik játékos a krokodil teste, amely le-föl mozog, a harmadik a farka, amely jobbra-balra verdes. Ha elefántot formáznak, akkor az egyik a feje, amint hosszú ormányával éppen vizet szürcsöl, a másik kettő pedig az elefánt egy-egy füle, amivel legyezi magát. Az igazán ötletes megjelenítésnél minden résznek más szerepe van. Minden kiscsoport bemutatja a maga állatfiguráját, azután közösen kiválasztják azt a 3-4 alakot, amelyik a legjobban tetszett. A kitalálók újra bemutatják ezeket az állatokat, hogy mindenki megjegyezhesse, melyik rész, mit csinál. Mindhárom rész kap egy számot. Ezek után kört alkotnak a játékosok úgy, hogy ne álljanak egymás mellett azok, akik közös kiscsoportban voltak. A játékmester középre áll, mondja, hogy melyik állatot szeretné megjeleníteni, és hirtelen rámutat valakire. Akire rámutatnak, az 1-es , a tőle jobbra álló a 2-es, a balra álló pedig a 3-as számú rész. A feladat az, hogy minél gyorsabban életre keltsék a figurát, hogy ki-ki a megfelelő helyre álljon és összhangban mozogjanak az egyes részek. Megjegyzés: Fontos, hogy a játék gyorsan pörögjön, hogy minél többször jusson szerephez egy-egy részvevő.
2. Hangulatkupola
Cél: együttes élmény, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)
Eszközök: mindenkinek 1 tekercs WC papír, színes megvilágítás
A játékmester beinvitálja egy terembe a részvevőket. Mindenkinek ad egy tekercs papírt, amit a játékosok keresztül-kasul vihetnek, fűzhetnek a termen, amíg a tekercs el nem fogy. A cél az, hogy közösen egy hangulatos belső teret hozzanak létre, hogy a papírcsíkokból olyan kupola jöjjön létre, ami alatt az egész csoport elfér. Ha valahol elszakad a papír, ott egyszerűen össze lehet kötni, vagy úgy marad, ahogy van. Ha már az összes papír elfogyott, a játékosok leülnek a kupola alá és elmesélik egymásnak, hogy milyen emlékük, élményük van erről vagy más kupoláról. Megjegyzés: Ezt a játékot estére érdemes tenni, és a csoport létszámának megfelelő termet választani hozzá. A játék szolgálhat hangulati elemül egy meghatározott beszélgetéshez, műsorhoz is.
3. Tapintó doboz
Cél: az együttes tevékenység megtapasztalása, kommunikáció gyakorlása. (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)
Eszközök;dobozok, krepp papír, olló, ragasztó
A társaság 3-6 fős kiscsoportokra válik szét. Minden csoport 20 percet kap arra, hogy természetes és mesterséges környezetéből különféle darabokat összegyűjtsön, és eldöntse, hogy melyek kerüljenek a dobozba. A csapatok úgy alakítják ki a dobozokat, hogy azokba egy kézzel be lehessen nyúlni, és így kitapogatni a bent lévő dolgokat. Két-két kiscsoport kicseréli dobozait, és felváltva, hol az egyik csapatból, hol a másikból egy játékos 1 percen keresztül mondhat mindenfélét arról, amit a kezében tart. A csoport megpróbálja azonosítani a szóban forgó dolgot az elhangzottak alapján. A játékot beszélgetés zárja: Miért pont ezeket a dolgokat választotta az egyik ill. a másik csapat? Melyik információ alapján sikerült azonosítani a dolgot? Milyen élményeket adott a tapogatás? stb.
4. Szókockacukor
Cél: kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása, szókincsfejlesztés
Eszközök: 1/2 kg kockacukor, filctoll
A résztvevők 6-12 fős csoportokat alkotnak. A csapatok játékosonként 3-3 kockacukrot kapnak. A játékosok a kapott kockacukorra 1-1 betűt írhatnak, azután továbbadják. Egy kockára tehát 6 különböző személy által írt betű kerül. További megkötés, hogy egy játékos egy betűt csak egyszer használhat függetlenül attól, hogy hány kockacukorra ír. Ha már minden kocka minden lapján van betű, akkor a csoport körbe ül egy asztalt. Az egyik játékosnak bekötik a szemét. Ő az építő. A feladat az, hogy a bekötött szemű játékosnak a társak szóbeli instrukciói alapján az asztalon lévő kockacukrokból egy oszlopot kell felépíteni úgy, hogy legalább az egyik oldalán értelmes szó jöjjön ki. A csoport tagjai felváltva adják az utasítást. Annál jobb a megoldás, minél magasabb az oszlop – minél hosszabb a szó –, illetve ha az oszlop többi oldalán is értelmes szó jön létre. Egy menet addig tart, amíg elkészül egy szókockacukoroszlop. A menet végét jelenti az is, ha ledől egy kocka. Ekkor új építőt választanak és a játék folytatódik. Megjegyzés: 1. A játékot nehezíti, ha kikötjük, hogy az építő csak az egyik kezét használhatja. 2. A csoportok gyakran igénylik, hogy újraindítsuk a játékot, mert akkor a betűk elhelyezésében más módszert követnek. Az ilyen igénynek érdemes helyt adni, ha pedig nem merül föl, akkor rákérdezni a problémára.
5. „Liz játék”
Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)
Eszközök: színes papír, A/5-ös rajzlap, olló, ragasztó, tűzőgép
Minden részvevő kap 10 db különböző színű lapot és 3 db A/5-ös /rajz/lapot. A színes lapokat tetszőleges sorrendbe helyezi és tűzőgéppel összefogja. Az összetűzött lapokból mindenki kedve szerinti alakzatokat vág ki. Ez azt jelenti, hogy minden alakzat 10 színben áll rendelkezésre. A rajzlapokat felosztják 2/3-ad 1/3-ad arányban. A nagyobb részbe kép kerül, a kisebbikbe majd szöveg. Az első rajzlapra közös kép kerül, a másodikra egyéni, a harmadik talonba marad. Az első feladat az, hogy párhuzamosan egy közös és a saját képet hozzanak létre a játékosok. Az egyik rajzlap 2/3-os részébe mindenki felragaszt egy alakzatot, a lap hátuljára tesz egy jelet, hogy megismerje a sajátját, majd továbbadja. A kapott lapra a következő játékos odaragasztja azt az alakzatát és abban a színben, ami szerinte leginkább illik a hívóképhez. Annyi megkötés van, hogy azt az alakzatot, amelyet egyszer már használt a játékos, többször már nem alkalmazhatja. Lehetőség van „pászt” mondani, és kiegészítés nélkül továbbadni a képet. A részvevők számától függően egy vagy két kört tesz meg egy ilyen kép. Párhuzamosan a közös kép elindításával egy másik rajzlapon az egyéni kép készül azzal a megszorítással, hogy mindig ugyanazt az alakzatot – nyilván egy másik színben – kell a saját lapra ragasztani, mint a közösre. A második feladat az, hogy amikor mindenkihez visszakerült a saját lapja, akkor minden részvevő a talonban lévő lap 1/3-os részébe ír néhány mondatot arról, hogy mi jutott eszébe a közös képről. Ezután odaadja ezt a lapot a tőle balra lévőnek, aki a szöveg impressziója alapján készít egy rajzot a 2/3-os részbe. A közös képet a tőle jobbra lévőnek adja oda, aki az 1/3-os részbe írja mindazt, ami a képről eszébe jut. Az egyéni képének szövegét mindenki maga készíti el. A hármas csoportok összeülnek megbeszélni alkotásaikat, azután bemutatják a többieknek úgy, hogy a kapcsolódó élményeiket is elmondják.
6. Közös montázs
Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása, a konszenzusra jutás gyakorlása (Minden korosztálynak ajánljuk.)
Eszközök: színes újságok, olló, ragasztó, csomagolópapír v. nagyméretű rajzlap
A játékosok színes újságokból vágnak ki nekik tetsző képeket 10-15 percen keresztül. Körben ülnek és mindenki kitesz 3 képet az általa kivágottak közül. Ki-ki végignézi a „hívóképeket” és megkeresi melyikhez tud/akar kapcsolódni. 4-6 fő alakit ki egy kiscsoportot és közösen készítenek egy montázst. Teljes konszenzusra kell jutni abban, hogy mely képek szerepeljenek, és melyek nem. A csoportok megmutatják egymásnak alkotásaikat, és elmesélik, hogyan születtek meg azok, milyen találkozási pontok mentén állt össze a csapat. A montázsok a rendezvény végig a falon maradnak. Érdemes megbeszélni, hogy a rendezvény befejezése után mi lesz a sorsa a műveknek. Megjegyzés: A játékot lehet úgyis játszani, hogy meghatározzuk, ki hány képet vághat ki, és limitáljuk azt is, hogy hány képet használhat fel a csoport a közös montázshoz.
7. Közös vonások, közös történet
Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása
Eszközök: csomagolópapír, színes újságok, ragasztó, olló
A játékosoknak az a feladata, hogy az asztalon lévő újságokban olyan képeket találjanak, amelyek valami miatt fontosak a számukra, amelyekről úgy érzik, hogy elárul valamit a tulajdonságaikról, jellemükről, amelyek közel állnak hozzájuk. Kivágják a nekik tetsző képeket, max. 3 darabot. Ezeket tetszőleges csoportosításban rajzlapra ragasztják és maguk elé helyezik az asztalra. Legalább az egyik képhez egy rövid (4-5 mondatos) történetet írnak egy külön lapra. Mikor mindenki alaposan szemügyre vette a többiek képeit, akkor egy lapra felírja azt a négy képet, amelyek kapcsolódnak a sajátjához. A listák egyeztetésével kialakulnak a kiscsoportok. A kiválasztott képekhez/képekkel közösen egy történetet készítenek úgy, hogy a külön lapon lévő sztorik is beleszövődjenek. Az így megalkotott történeteket bemutatják egymásnak a csoportok. 8. Asszociációk Cél: a kreativitás fejlesztése (3. osztály felett minden korcsoportnak ajánljuk.) Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló Körben helyezkedik el a csoport. Mindenki kap egy lapot, amelyre felír egy szót. (Itt nincs semmilyen megkötés.) Továbbadja a lapját a tőle balra ülőnek. A kapott lappal az a feladat, hogy az azon szereplő szóhoz asszociálva egy újabb szót írjon a játékos. Addig adogatják tovább a lapokat, amíg mindenkihez vissza nem ér a sajátja. A játékosok színessel bejelölik a papírjukon azt az egy szót, amelyik a legjobban tetszik nekik, majd felolvassák egymásnak az elkészült szövegeket. A játékosok begyűjtik a másnak adott szavaikat és felírják azokat egy lapra abban a sorrendben, ahogy egymás után a csoporttársaik lapjára asszociáltak. Az így összeállított szövegnek címet is kell adni, amelyet mindenki a nála lévő lap asszociációs sorából választhat ki. Ezután minden játékos megkeresi azt a társát, akinek a szava a legjobban tetszett neki ill. akinek a szavát címül választotta. Ők a meglévő szövegekből egy közöst formálnak. Megjegyzés: Ebben a játékban rejtve még két kooperációs feladat van. Az egyik a saját szavak begyűjtése, a másik a kiscsoportok létrehozása a két kiválasztott szó alapján.
9. Mese
Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)
Eszközök: írógéppapír, rajzlap, tollak, színesek, ragasztó, olló, képes újságok
A részevők előre megadott meseelemekből írnak egy mesét. Ehhez hajtogatnak két táblázatot: az egyiket rajzlapból, a másikat írógéppapírból. Mindkét papírt úgy, hogy a lap hosszú oldalát is és a rövidet is hatfelé osztják. A rajzlapos táblázat mind a hat oszlopából egy-egy sort ollóval kivágnak. Tesznek egy jelet a „lent – fent” megkülönböztetésére a jobb felső sarokba. Ezt a táblázatot azután félreteszik. A másik lapon a hat oszlopba a következő fejlécek kerülnek: HŐS, HELYSZÍN, CSODÁS ELEM, SEGÍTŐ/K/, AKADÁLY, JUTALOM. Ezek után a játékosok az első 3 oszlop első sorába beírják az odavaló elemeket. Összehajtják úgy, hogy a tőlük balra lévő játékos ki tudja tölteni a következő 3 oszlop első sorát, de ne lássa azt, amit előtte írtak. Így mennek körbe a lapok, amíg minden oszlop minden sorába nem kerül egy meseelem. Mindenkinél az a lap marad, amelyik nála telt be. Előveszik a rajzlapból kivágott szkémát és ráhelyezik a kitöltött táblázatra. Az így kijelölt elemekből összeállítanak egy mesét. A mese illusztrálásához, megjelenítéséhez járható út, hogy a színes újságból kivágnak olyan képeket, amelyek a kiválasztott meseelemekhez kapcsolódnak, és beragasztják a szkéma „ablakaiba”, vagy nagyobb szkémát készítenek és annak „ablakaiban jelennek meg a meseelemek mint bábfigurák.
10. Ablak-kollázs
Cél. a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk).
Eszközök: színes papírok (maradékok), vízben oldódó ragasztó, olló, ablak
Az asztal közepén van a papírhulladék. Mindenki kiválaszt belőle négy darabot (függetlenül attól, hogy egy-egy darab milyen méretű). Erre a négyre jelet tesznek, hogy a későbbiekben meg lehessen azokat ismerni. A játékosok 3-4 fős kiscsoportokat hoznak létre. Minden kiscsoportnak van egy saját ablakfelülete, amelyre egy közös képet készítenek el. A csoport tagjai eldöntik, hogy a hozott elemekből milyen kompozíciót hoznak létre, majd felragasztják az ablakra. Minden egyes elemet fel kell használniuk! Az asztalon maradt elemekből minden csoport tetszőlegesen bővítheti, variálhatja a saját kollázsát. Közös megbeszélés: melyik csoport mit készített, „születéstörténetek”, élmények. Megjegyzés: Ezt a játékot akkor jó elővenni, amikor más játékok után sok hulladékpapír maradt. Úgyis játszható, hogy a játékosok maguk készítik el az induló négy elemet és a későbbi kiegészítéseket, vagy az elkészítést és a hulladék-felhasználást kombináljuk.
11. Kavicskirakó
Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének , a közös produkció létrehozásának megtapasztalása, a kooperáció által kapott többlet tudatosítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)
Eszközök: vödör, festék, zsírkréta, ragasztó, gipsz, víz, rajzlap, olló, kavics
3-4 fős kiscsoportokat alakítunk. Minden csoport hajtogat a rajzlapból egy tálcaformát. A csoportok tagjai kijelölnek egymás között egy sorrendet. A feladat az, hogy pontosan annyi kavicsot hozzanak az asztalon lévőből, amennyivel a tálcaformát kitöltik úgy, hogy minden egyes darab érintse a tálca alját és egymással is érintkezzenek a kavicsok. Minden csoportból a meghatározott sorrend szerint odamennek a játékosok a kavicskupachoz, és egy kézzel belemarkolnak. Nem lehet szemezgetni, csak markolni. A kavicsokat rászórják a tálcájukra. Ezután a tálcán lévő kövekhez nem szabad hozzányúlni. Ez addig folyik, amíg a csoport utolsó tagja is megcsinálta. Megkötés az, hogy egyik játékos sem hozhat 5 kavicsnál kevesebbet! A csoportok kiértékelik a teljesítményüket. Ahol több a kavics, ott egyszerűen meg lehet számolni, ahol hiány van, ott meg kell tippelni, hogy hány darab hiányzik. Amely csoportnál a legkisebb az eltérés – akár negatív, akár pozitív irányban –, az oldotta meg a legjobban a feladatot idáig, mert a dolognak még nincs vége. A többlettel rendelkező csoportok átadhatják a többletüket azoknak, akiknek hiányuk van. Előbb azok, akik kevesebbel lépték túl a tálcájukat, azután azok, akik többel. Az átadásnál annyi megkötés van, hogy a többletet nem lehet megosztani, csak egy csoport kaphatja, és a művelet akkor eredményes, ha a hiányos tálcát az átadó maradéktalanul kitölti. Egyszer minden csapat mondhat passzt, vagyis átengedheti cselekvés jogát az utána következőnek. A cél az, hogy minden csoportnak kaviccsal teljesen kitöltött tálcája legyen. A részvevők megbeszélik a játék folyamatát, azt, hogy az egyes csoportok milyen szempontokat részesítettek előnyben, elemzik, hogy milyen stratégiát követtek, hogyan lehettek volna még eredményesebbek. Jutalmul a csoport tagjai gipsszel kiönthetik a tálcájukat és a kavicsokból /az összes darabot fel kell használni!/ közösen összeállítanak egy kompozíciót. Tetszés szerint színezhetik.
12. Bizalomjáték
Cél: az egymásrautaltság megtapasztalása
Eszközök: kendő, székek, asztalok
A játékosok közösen csinálnak a terem berendezéséből egy „akadálypályát". A játékosok körben állnak, az egyiknek bekötik a szemét, és valaki kicsit megpörgeti, hogy a többiek addig meg tudják változtatni a helyüket. A bekötött szemű kiválaszt valakit a körben állók közül, aki végigvezeti az akadályok között. A vezetőn múlik, hogy mennyire nehezíti az útvonalat, hol időz el, mit fedeztet fel a társával. Ha végére értek, cserélnek. Egyidejűleg három pár is lehet a pályán. Ha már mindenki volt mindkét szerepben, akkor a csoport megbeszéli az élményeket. A játék folytatható úgy, hogy új párok alakulnak, de most nem véletlenszerűen. Megjegyzés: Szabad terepen még érdekesebb lehet ez a játék.
13. Álmok és utak
Cél: a kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének és örömének megtapasztalása (Minden korcsoportnak ajánljuk.)
Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes papír, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta
Minden részvevő kap egy színes papírt, amelyből teszőleges formákat téphet ki. (Hangsúlyozottan csak tépni szabad!) Legalább öt ilyen formát kell tépni, a felső határ nincs megszabva. Ezekből az alakzatokból egy házat kell kirakniuk a játékosoknak úgy, hogy minden darabot felhasználjanak hozzá. Ezt a házat elhelyezik a csomagolópapíron és ragasztóval rögzítik. Utána mindenki tetszése szerint környezetet varázsolhat a háza köré és a is díszítheti. Ha elkészültek, végignézik, hogy milyen rezidenciák jöttek létre, és megbeszélik, hogy miért pont olyat szeretnének maguknak, és a sajátjukon kívül melyikben laknának szívesen. Végül utakat rajzolnak, festenek, hogy a saját házból el lehessen jutni abba a másikba, amelyik tetszik.
14. Jégtáblák
Cél: a diákok ismerjék fel, hogy (például az osztályközösségben) együttműködéssel sok minden elérhető. (10-18 éves korban ajánljuk.)
A játékvezető (a pedagógus vagy egy vállalkozó diák) meghívja a gyerekeket egy Jeges tengeri hajóútra, azaz a gyerekek felállnak a helyükről és a játéktérre jönnek. Azt tapasztalják, hogy a hajó lassan süllyed, de már a partról elindultak az utasok megmentésére: Az utasok jégtáblákon akarják átvészelni azt az időszakot, amíg a segítség megérkezik: a játékvezető papírdarabokat szór szét a padlón, és a gyerekek ezekre állnak rá. a csoport nagyságától függően egy, két vagy három diák játssza a meleg Golf-áramlatot, amely megolvasztja a jégtáblákat (kis darabokra tépik a kezük ügyébe kerülő papírokat). Az egyedül maradó „hajótöröttek” esetében könnyű dolga van az „áramlatnak". Az egymagukban állók alatt hamarosan nem marad papír. (Nem szabad leülni, lefeküdni.) Elvesztek és elmerülnek (kiállnak a játékból). Hamarosan kiderül, hogy csak azoknak van esélye, akik együttműködnek és szorosan egymás mellé körbe állva szoros gyűrűt alkotnak a lábaikkal és így védekeznek a Golf-áramlat ellen.
15. Csomók
Cél: az egymáshoz kapcsolódás megtapasztalása (Általános és középiskolásoknak ajánljuk.)
A résztvevők csoportokként köröket alkotnak olyan módon, hogy válluk összeérjen. Becsukják a szemüket, és előre nyújtják a kezeiket egészen addig amíg el nem érik valamelyik társuk kezét. Azután kinyitják a szemüket, és megpillantják a kezek zűrzavaros összefonódását. Megpróbálják kioldani a csomókat úgy, hogy közben nem engedik el egymás kezét. Ügyes forgások, átbújások és átmászások segítségével kinyílik a kör. A feladat nagymértékű együttműködést, koordinációt, ügyességet és egyúttal intelligenciát követel.
16. Üléskör
Cél: az együttesség összetartó erejének, az egymásra utaltságnak és a feltétlen bizalomnak a megtapasztalása (Középiskolás és felnőttcsoportoknak ajánljuk.)
A résztvevők vállukat összeérintve kört alkotnak. Ennél a játéknál fontos, hogy a kör szabályos legyen, és hogy a csoporttagok összehangolják a mozgásukat. A játékosok valamennyien balra fordulnak úgy, hogy egymás mögött állnak a körben, A játékosok közötti teret csökkentik olyan módon, hogy valamennyien kis oldalazó lépesekkel a kör közepe felé haladnak. A lehető legkisebb és szabályos kört kell alkotni – ehhez a játékosok szorosan egymás mögött állnak. Jeladásra mindenki egy időben leül. Ezen a módon ki-ki „karosszéke” lesz az előtte állónak. Megjegyzés: Ennél a játéknál különösen ügyelni kell arra, hogy egyeseknek kellemetlen lehet mások érintése. Aki nem akar, az ne vegyen részt a játékban! Ezt a játékot célszerű a tornateremben a tornaszőnyegeken eljátszani. Általában jót derülnek rajta a résztvevők.
17. Bizalomkör
Cél: az együttesség összetartó erejének, az egymásra utaltságnak és a feltétlen bizalomnak a megtapasztalása (Középiskolás és felnőttcsoportoknak ajánljuk.)
A résztvevők szorosan egymás mellett állva kört alkotnak. Egy diák a kör közepére áll és lassan hátra dől. A mögötte álló társak elkapják és gyengéden átirányítják a másik oldalra. Lassan és gyengéden koordinálják a résztvevők a mozgásukat, és a középen álló élvezi a bizalmon alapuló hullámzó mozgást. Odaillő zene erősíthető fel az érzelmi élményt. Minden csoporttagnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy átélje az élményt. Megjegyzés: Ez a játék a középen álló csoporttag számára sok melegséget és elfogadást közvetít. A kiközösítettek számára ez az élmény az integráció különös esélyét adhatja.
18. Gépfogó vagy Robotillesztő játék
Cél: az együttműködés által nyújtott többlet megtapasztalása (1-6 osztályosoknak ajánljuk)
Háromfős csoportokba rendeződnek a résztvevők. Közülük egy fő a szerelő, ketten a robotok. Ők háttal állnak egymásnak, amíg a szerelő szét nem választja őket. Akkor viszont elszaladnak, de csak egyenes irányban. A szerelő feladata szemben állítani őket egymással. A szerepeket kétszer kell cserélni, hogy mindenki szerelő, illetve robot lehessen. Megjegyzés: A játékhoz nagy hely kell, pl. tornaterem vagy aula. A gyakorlat meglehetősen nagy össze-visszaságot eredményez, de nagyon vidám hangulatú. Meg lehet határozni, hogy a robotok mozgása gépszerű legyen és csak egyenes irányban tudnak menni. A szerelő tetszés szerint mozoghat. Ügyelni kell arra, hogy a szerelők ne ráncigálják társaikat!
19. Együttműködő monstrumok
Cél: közös tervezés, közös munka (Felnőttek és gyerekek közös csoportjainak különösen ajánljuk. Minden korcsoportban alkalmazható.)
Eszközök: összeválogatott „játékbarlang” – régi függönyök, gyapjú, fólia, joghurtdoboz, stb. Ha a tevékenységben egészen fiatal gyerekek is részt vesznek, biztonságuk érdekében alaposan nézzük át a kellékeket. A csoport feladata az, hogy a munkamegosztásban megegyezve, majd pedig a különböző részek összeillesztésével megalkosson egy óriási gépet. Ezekután, minden csoport leírja és megmagyarázza a maga szerkezetét, valamint elmondja, hogy ki, milyen módon vett részt a munkában. Változatok:Nagyobb szabású vállalkozás helyéül választhatunk játszóteret, udvart, sportpályát. Ez azonban körültekintő tervezést, szervezést és időt igényel, bár – tapasztalataink szerint – nagyon megéri. Olyan képeket és kollázsokat lehet így együttműködve létrehozni, amelyek témája a „Barátság”, a „Csend”, a „Béke". Érettebb fiatalokkal olyan koncepciók is megvalósíthatók, mint pl. „A világ fegyverek nélkül”, „Büntetés erőszak nélkül”, vagy „A valódi igazságosság központja". Ezzel arra késztetjük őket, hogy elgondolkozzanak, vagy pedig beszélgessenek a béke és igazságosság, jogok és kötelezettségek, szabadság és fegyelem közötti viszonyról.
20. Elefánt és pálmafa
Cél: lehetőséget teremteni az összehangolt munkára. (Minden korcsoportnak ajánljuk.)
A résztvevők körbeállnak, egy pedig közülük beáll a kör közepébe. A kör közepén álló rámutat a körbenállók egyikére és azt mondja, hogy „elefánt”, vagy azt, hogy „pálmafa". A kiválasztott személynek erre úgy kell reagálnia, hogy a tőle jobbra és balra levő személyekkel megformázza a kívánt tárgyat illetve állatot. Az elefántot például a következőképpen lehet megformálni: a középen álló személy két kezét egymás mellé teszi és előrenyújtja, amivel az elefánt ormányát kapnánk meg, míg a mellette állók külső karjukat felemelik úgy, hogy kezükkel a fejüket érintik, amivel az elefánt füleit jelzik. Pálmafa esetén a középen álló személy egyenesen áll és kezeit a magasba emeli; a mellette állók külső karjukat félkörívesen meghajlítva felemelik – ezek lehetnének az ágak. A játék különböző csoporttagok kiválasztásával folytatódik, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. A hármasnak azonnal meg kell formálnia az elefántot vagy a pálmafát méghozzá mindannyiuk részvételével. Variáció A csoport persze újabb formákat is kitalálhat, mint pl. a teáskanna (a teáskanna füle/kerek teste/szája).
21. Széttöredezett négyzetek
Cél: vitát kezdeményezni a csoportmunkáról; az egyenlőtlen erőeloszlásból adódó érzelmek felderítése.
Eszközök: négyzeteket formázó kartonpapír-darabkák 5 személy részére. Ha vannak megfigyelők, akkor tájékoztató az ő számukra.
A résztvevőket 5 fős csoportokra osztjuk, úgy, hogy minden csoporthoz egy vagy több megfigyelő is tartozzon. Minden csoportnak az a feladata, hogy a rejtvényt bizonyos feltételek mellett, a játékszabályokat szigorúan figyelembe véve oldja meg. Minden csoporttag egy borítékot kap, amelyben négyzeteket formázó kartonpapír-darabkák vannak. Minden csoportnak öt egyforma nagyságú négyzetet kell kiraknia a borítékokban levő darabokból, minden csoporttag előtt egyet egyet. A játék ideje alatt tilos bárminemű kommunikáció vagy jelbeszéd. Senki sem veheti el mások darabjait, csupán sajátjait adhatja másnak illetve fogadhatja el másokét, ha azokat felkínálják számára. Ha a csoport végez a feladattal, csendben figyelheti mások munkáját. Akik kimaradnak a csoportokból, azok megfigyelőként vehetnek részt a játékban. Lesz, aki saját maga dönt amellett, hogy megfigyelő legyen. A játék általában sikeresebb, ha két vagy több megfigyelő jut egy csoportra. A megfigyelőknek el kell előre magyarázni, mire figyeljenek, de adhatunk számukra megfigyelői jegyzeteket is. A megfigyelők saját csoportjukon kívül más csoportokat is figyelemmel kísérhetnek. Beszélgetés (Ehhez ne felejtsük el bevinni a Megfigyelők jegyzeteit sem) Minek köszönhető, hogy némely csoportok a többi előtt végeztek? Csalt-e valaki? Mennyiben segített ez? Számított-e a csalás egyáltalán? Miért igen, illetve miért nem? Hogy érezted magad látva mások tanácstalanságát akkor, mikor számodra nyilvánvaló volt a megoldás? Hogy érezte magát C? Észrevette valaki, hogy C-nek csupán egy darabkája volt? Mit tettek azok, akik kirakták maguk előtt a négyzetet? Stb. Lehetne-e ennek a játéknak a tanulságait a hétköznapi életre is vonatkoztatni? A négyzetek elkészítése Az öt kartonpapírból készült négyzetet az ábrák szerint vágjuk darabokra. A darabokat ceruzával jelöljük meg.
Ábra (letölthető A/4 méretben) Öt borítékot jelöljünk meg betűkkel A-tól E-ig. A darabkákat a következőképpen osszuk szét: • A boríték: a, c, h, i darabkák. • B boríték: a, a, e darabkák. • C boríték: csupán j darabka. • D boríték: a, d, f darabka. • E boríték: b, c, f, g darabka. A darabkákról töröljük ki a kisbetűket és ehelyett írjuk rájuk a megfelelő boríték számát. Így a játék végeztével könnyebb lesz azokat a megfelelő borítékba visszatenni. Célszerű még feltüntetni a borítékban található darabkák számát is, elkerülve ezáltal, hogy egyik másik bennmaradjon. A borítékok tartalmát használat előtt mindig ellenőrizzük – a tevékenység ugyanis nagyon laposra sikeredik, ha valamely darabka hiányzik, vagy ha C-nek több mint egy darabkája van. Tájékoztató a megfigyelők számára Minden csoporttag egy borítékot kap, amiben négyzetet formázó darabkák vannak. Megadott jelre a csoport elkezdi feladatát – öt egyenlő nagyságú szabályos négyszöget kell kiraknia, minden csoporttag előtt egynek kell készen lennie. Beszélgetni és mások darabkáit elvenni nem szabad. Ezzel szemben saját darabjainkat másnak adhatjuk illetve másét felkínálásra elfogadhatjuk. A játék ideje alatt figyelni kell, hogy: • Mindenki részt vesz-e a tevékenységben? • Hogy viselkedett az a résztvevő, aki a játékot mindössze egy darabkával kezdte? • Észlelhető volt-e az a fordulópont, amikor a résztvevők elkezdtek együttműködni? • Azok közül, akik négyzetüket már a játék korai szakaszában kirakták, volt-e, aki: o nem törődött tovább a játékkal? o felajánlotta, hogy kirakott négyzetét más valaki kedvéért szétszedi? • Azok közül, akik négyzetüket a játék kései szakaszában rakták csak ki, volt-e, aki: o izgult? o kiszállt a játékból? • Történt-e még valami, amit még érdemes lenne megemlíteni? Ügyeljünk arra, hogy a munkalapon elegendő hely legyen a megfigyelések lejegyzésére. Variáció: Az előbbi vitapontok helyett a következőket is használhatjuk: 1. Mi történt? (A megfigyelők beszámolnak a látottakról.) 2. Hogy érezted magad, amikor megkaptad az utasításokat? 3. Milyen érzés volt: o csendben dolgozni? o a C borítékot kapni? o mások miatt saját négyzetedet szétszedni? o nem látni a megoldást? o látni mások tévedéseit de nem szólni? o elsőként befejezni a feladatot? o utolsóként befejezni a feladatot? 4. Mit tettél volna szívesen, ha nem lettek volna korlátozások? 5. Mi volt végülis az, ami lehetővé tette, hogy a feladatot befejezd? Megjegyzés: Ezt és a következő gyakorlatot használhatjuk bevezetőként a problémamegoldásba. (A gyakorlat forrása: Ways and Means, Kingston Friends Workshop Group, 1988) 22. Összekuszált állatok – fiatalabb gyermekek részére Pontosan úgy kell játszani, mint a „Négyzeteket”. Bármilyen állatfigura megfelel, viszont úgy kell őket szétvagdosni, hogy a darabok kölcsönösen összeilleszthetők legyenek. Így fennáll a téves, sőt bizarr megoldások lehetősége is. Ennél a játéknál is van egy olyan boríték, amelybe csak egy darabkát teszünk. Figyelnünk kell azonban azt a gyereket, aki ezt a borítékot kapja, mert néha teljesen kétségbe esik. Kedvét azonban visszanyeri, miután kialakul a szótlan együttműködés hálózata. A beszélgetés folyamán ezt a gyereket külön is megdicsérhetjük.
Ábrák (letölthető A/4 méretben) A darabok elosztása: • A boríték: macska feje, játékmackó lábai • B boríték: egér feje • C boríték: nyuszi feje, egér alsó része, elefánt közepe • D boríték: elefánt feje, egér közepe, macska közepe és alsó része • E boríték: mackó feje és közepe, egér közepe, elefánt hátsó lábai, nyuszi alsó része.
Pedagógiai játékok 1.
I. Kommunikációs játékok
1. Karmesterjáték (ki a kezdeményező?) Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, SZABÁLYKÖVETÉS, KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KREATIVITÁS, VEZETŐ A csoport tagjai körben ülnek. Egy gyereket kiküldenek, és a benn maradók megegyeznek a karmester személyében. Az ő feladata elkezdeni a mozdulatokat, melyeket a körben ülők lehetőleg azonnal utánoznak. A kint (egy) levő gyereket behívják, neki kell kitalálnia, ki a „karmester”. Érdekesebbé tehető a gyakorlat ének- vagy zeneszóval. Így a mozdulatok is ritmusosabbak lehetnek.
2. Tükörkép Cél: a nonverbális kommunikáció, a metakommunikációs jelzések megértésének gyakorlása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, METAKOMMUNIKÁCIÓ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, ALKALMAZKODÁS A résztvevők párokat alkotnak. (Lehetőleg egyforma termetű személyek kerüljenek egy párba.) Az egyikük a „tükör”, a másik a tükör előtt áll, s különböző mozdulatokat végez. (Beszélni nem lehet!) Ezt a párja visszatükrözi. Kis idő múlva a párok szerepet cserélnek. Megjegyzés: fontos, hogy a játék alatt nyugodt légkör uralkodják a teremben, figyeljenek egymásra. Csak a feladat végén beszélhetnek a párok egymással.
3. Üzenet szavak nélkül Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása, az információtorzulás megtapasztalása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNKÁCIÓS ZAVAR A résztvevők körben ülnek Az egyik csoporttag feláll, sorban odamegy társaihoz és tetszés szerinti gondolatot, érzést, üzenetet közöl velük szavak nélkül, nonverbális eszközökkel. (A gyakorlatot korlátozhatjuk egy adott kommunikációs csatornára, például az érintésre, mimikára, gesztusokra.)Ezután mindenki hasonló módon jár el. A résztvevők megbeszélik érzéseiket, szorongásaikat, tisztázzák a nem egyértelmű üzeneteket, valamint a gyakorlat általánosítható tanulságait.
4. Rosszul értelmezett üzenetek Cél: bevezetés a kommunikációelméletbe, a nonverbális kommunikáció gyakorlása, a sikertelen kommunikáció következményeinek tudatosítása. KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, FÉLREÉRTÉS Öt-hat fős kiscsoportok alakulnak. A tagok egytöl ötig, illetve hatig kapnak sorszámot, ez a szereplés sorrendjét jelzi. Az 1-es számú résztvevő kigondol egy hétköznapi tevékenységet és elmutogatja (pl. megvajazza a kenyeret). A 2-es számú igyekszik megérteni, és anélkül, hogy elárulná, amire gondolt, mutogatással folytatja a cselekvést (pl. lekvárt ken a vajaskenyerekre és szendvicset készít). A 3-as számú tovább mutogat (pl. körbeadhatja a szendvicseket), s ugyanezt teszik a következők is. (Az adott példát folytatva 4-es számú megeszi a szendvicseket, az 5-ös pedig elmosogatja a tányérokat.) Fontos szabály, hogy a gyakorlat közben senki sem szólhat a másikhoz, és metakommunikációs eszközökkel sem árulhatja el egyetértését vagy egyet nem értését. Ha minden csoport befejezte a feladatot, meg kell beszélni, hogy mi volt az első számú játékos mondandója, és mennyiben kötődtek, vagy nem kötődtek ehhez a többiek. Variációs lehetőség Egy erre vállalkozó résztvevő a teljes csoport előtt mutogatja el a kezdő tevékenységet. A csoportból bárki, aki úgy gondolja, hogy felismerte azt, feláll és folytatja a következő mozzanattal. Aki ezt felismeri, szintén feláll és folytatja az eseménysort. Addig kell folytatni, amíg mindenki részt nem vett. A feladat végén hasonlítsuk össze az elképzeléseket és legyünk felkészülve a meglepetésekre. A kapcsolódó beszélgetés témái • Miért nevezzük a feladatot „Rosszul értelmezett üzenetek"-nek? • Mi történt a játék folyamán? • Megesik, hogy az üzeneteket az életben is rosszul értelmezzük? • Milyen következményekkel járhat ez? • Mit tehetünk ennek elkerülése érdekében?
5. Követni az utasításokat Cél: a verbális és a képi kifejezés különbségeinek megtapasztalása, az ebből eredő kommunikációs nehézségek szemléltetése és az áthidalás módozatainak megvitatása Eszközök: három egyszerű kép, amelyek közül az egyiket a feladat szemléltetésére használjuk. A másik két képről annyi másolat készül, hogy a csoport felének jusson. Tábla vagy tacepao, amelyre rajzolni lehet. Kréta, illetve filctoll KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAROK, NYELVI KÓDRENDSZER, KÉPI KIFEJEZÉS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, VEZETŐ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, FÉLREÉRTÉS Az, akinél a kép van olyan utasításokat ad, amelyek alapján párja újra tudja rajzolni a képet. A feladatot legjobb először nagy rajzlapon szemléltetni. A rajz részeit nem szabad sem egyenesen megnevezni sem pedig hasonlatot használni pl. „rajzolj egy lábat” vagy „olyan mint egy fogantyú”. Annak, aki az utasításokat adja, nem szabad látnia a készülő rajzot. Ha a rajz elkészült, megnézheti azt és a kívánt cél elérése érdekében újabb utasításokat adhat – de hasonlatokat továbbra sem használhat. Ezek után kiosztjuk a másik két kép másolatait a csoportnak, akik hasonlóképpen elkezdik a feladatot. Ha valaki rájönne, hogy mit is rajzol, ezt nem szabad elárulnia; várjuk meg, míg mindenki végez, és ekkor vessük össze a rajzokat egymással. A párok ekkor felcserélik a szerepeket. Ha kedvük van rá, maguk is kitalálhatnak egy képet. Fiatalabb gyerekek esetében jobb, ha az utasításokat előzőleg megfogalmazzuk. Azt tanácsoljuk, hogy a képek minél egyszerűbbek legyenek. A kapcsolódó beszélgetés témái • Könnyű/nehéz volt-e a képeket helyesen lerajzolni? Miért? • Érthető, pontos információkat kaptál/adtál? • A jó információk mindig pontos képet eredményeznek? • Volt-e úgy, hogy a társad nem tudott megérteni annak ellenére, hogy számodra teljesen világos volt, amit mondtál? • Megesik-e velünk valami hasonló, ha valakinek valami fontosat szeretnél elmondani? • Ilyen helyzetben mit tehetünk? • Milyen félreértések adódhatnak kommunikációs nehézségekből a családban, az osztályban, az iskolában?
6. Szájról szájra Cél: az információk torzulásának megtapasztalása Eszközök: tábla vagy tacepao és íróeszköz, az üzenet előre elkészítve tacepaón, megfigyelési lap a megfigyelőknek, esetleg videókamera KULCSSZAVAK: INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS A demonstrációra önként jelentkezők egyikük kivételével kimennek a szobából. A bent maradónak a csoportvezető lassan és jól érthetően felolvassa az üzenet szövegét egy papírról. Ezután még egyszer felolvassa ugyanígy. Behívják a második személyt, akinek az első emlékezetből elmondja az üzenetet. Kérésre még egyszer elmondhatja ő is. A gyakorlat ugyanígy folytatódik, amíg az utolsónak maradó is meghallgatja az üzenetet, majd a táblára vagy tacepaóra emlékezetből fölírja. Ezután emellé tesszük az eredetileg fölolvasott üzenetet és összehasonlítjuk a kettőt. A megfigyelők beszámolnak tapasztalataikról. Ha videofelvétel készült, ennek visszanézésével ellenőrizhetjük a megfigyelések pontosságát. A felolvasott üzenet
A Kovács-házaspárnak két gyereke van. A fiú most érettségizett, a lány ősztől dolgozni fog. Elhatározták, hogy a nyarat együtt töltik Nyugat-Európában. A régi Ladájukkal szerettek volna utazni, de tartottak attól, hogy nem bírja majd a hosszú utat, ezért Bécsig vonattal mentek, onnan pedig egy ottani utazási iroda turistabuszával tették meg a kőrutat. Először átmentek Ausztrián, s közben néhány napot Tirolban töltöttek. A svájci-francia határt Bázelben lépték át. Fő céljuk Párizs volt, ahol a történelmi emlékeket és a mai életet akarták megnézni. Az óceánhoz idén nem jutottak el, de egy hetet még a Balatonnál töltenek majd. Megfigyelési lap Név: Elvesz: Hozzátesz: Torzít: Egyéb megjegyzés:
Észrevételek az egész folyamatról:
7. Jelentéstani játszadozás
Cél: ráébreszteni a tanulókat, hogy milyen eltérő módon ítéljük meg magunkat és másokat, felismertetni ebben a jelenségben az eredményes kommunikációt gátló tényezőt. KULCSSZAVAK: ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, TOLERANCIA, ÍTÉLET, KOMMUNIKÁCIÓ, KAPCSOLAT Az angol nyelvben a rendhagyó igéknek általában három egymástól többé-kevésbé eltérő alakja van. A BBC egyik műsorában Bertrand Russel a következőképp ragozott egy „rendhagyó” megállapítást: Én határozott vagyok. Te makacs vagy. Ő fafejű Egy magazin Russel példáját követve díjakat.ajánlott fel azoknak az olvasóinak, akik a legjobb „rendhagyó” igeragozásokat küldik be. Ime néhány a lapban megjelent pályamunkákból:
Én jogosan méltatlankodom. Te bosszankodsz. Ő nagy hűhót csap semmiért.
Én sziporkázom. Te különösen beszédes vagy. Ő botrányosan viselkedik.
Russel ezzel a ragozással az emberek viselkedését gúnyolta ki, de érintette vele azt a szokásunkat is, amely annyira jellemző szóbeli véleményformálásunkra. Ha magamról beszélek, magamat értékelem, sokkal kevésbé nézem kritikus szemmel a viselkedésemet, mintha valaki másról lenne szó. A harmadik személyben még szigorúbb vagyok, jóllehet az illető éppen úgy viselkedik, mint te vagy én. Karen R. Krupar a következő játékot ajánlja: alakítsunk öt fős csoportokat. Olvassátok el figyelmesen az alább következő "én” mondatokat, és együttesen keressétek meg a megfelelő „te" és „ő” alakokat. Minden csoportnak legyen egy írnoka, ő írja le ezeket. Mikor minden csoport végzett, az írnokok olvassák fel a megoldásokat a teljes csoportnak. Saját csoportodon belül beszéljétek meg a gyakorlat siárn tapasztaltakat a következő kérdések alapján: a) Észrevetted-e, hogy „én”, „te” és „ő” kifejezéseket teszel? Mikor? Vajon miért? b) Ismersz-e olyan embereket, akiknak a beszédében gykran fordul elő ez a redhagyó „ragozás”? Szerinted mi ennek az oka? Emlékszel konkrét esetekre? c) Te milyen típusú emberekkel szemben vagy milyen helyzetekben használod a elgnagyobb valószínűség szerint a rendhagyó igeragozást?
„Én” kijelentések: 1. Én nem táncolok valami jól. 2. Én optimista vagyok. 3. Én szeretem a gyors kocsikat. 4. Én időnként veszek egy csomag lottószelvényt. 5. Én általában csatlakozom a többiek véleményéhez. 6. Én úgy gondolom, hogy ha valamit szükséges megcsinálni, akkor azt érdemes jól megcsinálni. 7. Én igen fontosnak tartom a jól öltözöttséget. 8. Én hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymást. 9. Én élénk képzelettel rendelkezem. 10. Én úgy hiszem, hogy erős katonai véderővel kell rendelkeznünk. 11. Én néha kijövök a sodromból. 12. Én elvetem a középosztálybeli értékeket. 13. Én a könnyebb fajsúlyú irodalmat szeretem. 14. Én tisztelem a szüleim nézeteit. 15. Én szívesen tartok számon mindent, ami a szomszédba történik. 16. Én emelkedett morális elveket követek. 17. Én szót emelek a jogaimért. 18. Én ritka műtárgyakat gyűjtök. 19. Én úgy gondolom, hogy fontos jó benyomást kelteni. 20. Én liberális nézeteket vallok. 21. Én kölyökkoromban jól kitomboltam magam. 22. Ám azt mondom, hogy minden megtakarított forint egy megkeresett forint. 23. Én kihasználom a lehetőségeimet. 24. Én egy árnyalattal molettebb vagyok a kelleténél. 25. Én nem igazodom a társadalmi szokásokhoz. 26. Én fogékony vagyok. 27. Én szűkszavú ember vagyok. 28. Énnekem egy kicsit hullik a hajam. 29. Én rugalmas vagyok. 30. Én kikérem a részemet. 31. Én néha éjfél után is kimaradok. 32. Én néha kicsit ingerült vagyok. 33. Én jól megválogatom a barátaimat. 34. Én rendszeresen járok templomba. 35. Én megnézem az utcán a nőket. 36. Én mindig igyekszem elkerülni a verekedést. 37. Én néha másnapra halasztom a dolgokat. 38. Én néha a társaság kedvéért megiszom egy korty italt. 39. Én egy kicsit konzervatív vagyok. 40. Én karcsú vagyok. (Forrás: Gabnai Katalin: Drámajátékok, Tankönyvkiadó, Bp. 1987. 144-146. o.)
8. Részvétlen válaszok Cél: rámutatni arra, hogy az emberek válaszaikkal olykor elárulják, hogy igazából nem is figyelnek oda a beszélőre; előidézni az érzést, amikor nem hallgatnak oda a szavainkra; eszközöket keresni, amelyek segítségével leküzdhető a beszélgetőpartner érdektelensége. Eszköz: az alábbi szitációs játék magnófelvételen vagy szövegesen, eljátszható formában KULCSSZAVAK: KAPCSOLAT, EMPÁTIA, MENTÁLHIGIÉNÉ, KOMMUNIKÁCIÓ, ÉRZELMEK, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR Szituációs játék szövege A: Szervusz, hogy vagy? B: Nem a legjobban – tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt. A: Oh, milyen balszerencse, és méghozzá az új nadrágod! Képzeld, a barátomnak ugyanilyen márkás farmere van, az egyik belvárosi butikban vette méregdrágán. A haverokat a guta üti az irigységtől. Nem mindenkinek telik egy ilyen fantasztikus cuccra. Tudod a faterjának még a bőre alatt is pénz van... de bocs, mit is mondtál? (Elkalandozás) B: Hát egy kocsi jött az úton épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna előnye, de én azt hittem, hogy még átérek előtte... A: Remélem, megvan a rendszáma. Az emberek mindent megtesznek csakhogy letagadják a felelősséget. Felírtad a számát? (Részletinformációk) B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak... A: Remélem, nem mondtad azt, hogy te voltál a hibás! A biztosítók nagyon komolyan veszik az ilyesmit manapság. Aztán még a balesetbiztosítást sem fizetik ki. Tudod, hogy mindig meg akarják úszni az ilyesmit. Szörnyű ez manapság! (Panaszkodás) B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna... A: A fenébe is, elszakadt a nadrágod! Tudod, hol lehet ilyet kapni? De ha nem akarsz újat venni, tudok ajánlani egy jó műstoppolót. Igaz, elég drágán dolgozik, de tökéletesen. De engem jól ismer, neked mint barátomnak olcsóbban megcsinálja. Egy szavamba kerül, nagyon le van kötelezve a családunknak...(Fontoskodás) B: Kösz szépen, majd megoldom. A: Teljesen igazad van! Ezen a nadrágon már úgysem lehet segíteni. A legegyszerűbb ha kidobod. Majd máskor nem leszel ilyen meggondolatlan! (Kioktatás) B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek. A: Hát igen, tudom hogy ez szörnyű, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Hacsak rágondolsz, mennyi baj van a világban – éhezés, háborúk, az AIDS, és mi itt egy tönkrement nadrágon rágódunk. Élve maradtál, nem lettél nyomorék sem, és ez a legfontosabb. (Fölényeskedés) B: Igen, igazad van, de mégis... A: Gyere és ebédeljünk. Majd én elfeledtetem veled az egészet. (A téma hirtelen megszakítása) A szituációs játékot először teljes egészében lejátsszuk vagy elmondjuk a résztvevőknek, akik közben jegyzeteket készítenek. A tanulságok megbeszélését követően csak B szerepét olvassuk fel, illetve adjuk ki írásban, és a csoport tagjai írásban kísérelnek meg reagálni, elérni, hogy B ne érezze magát magára hagyva a problémájával. A feladatot egyénileg oldják meg, majd kiscsoportokban megvitatják. Végül a teljes kör összegzi a tanulságokat. Ezt követően javaslatok gyűjthetők ahhoz, hogy miképpen tudja A B figyelmét felkelteni, elérni azt, hogy figyeljen rá.
9. Cipőbolt Cél: a kommunikáció, valamint az egyéni és páros problémamegoldás érzelmi gátjainak megtapasztalása, annak tudatosítása, hogy milyen határozottan tudunk ragaszkodni saját vélt vagy valódi igazunkhoz. Eszközök: papír és íróeszköz, papírpénz, esetleg videó-berendezés kamerával KULCSSZAVAK: VERSENGÉS, PROBLÉMAMEGOLDÁS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR, KONFLIKTUS A játékvezető pedagógus elmond egy rövid történetet, amelynek végén egy kérdést tesz föl. Arra kéri a résztvevőket, hogy jól figyeljenek és a kérdésre fejben adják meg a választ. A történet a következő: Egy kisvárosi cipőboltba bemegy valaki nyitás után és vesz magának egy cipőt 6 ezer forintért. Az árúért tízezres bankjeggyel fizet. A boltosnak még nincs pénz a kasszában, ezért a szomszédos postára megy, és fölváltja a tízezrest. Odaadja a cipőt és a visszajáró pénzt a vevőnek , aki ezután távozik. Félóra múlva bejön a boltba a postás és közli, hogy a nem régen fölváltott tízezres bankjegy hamis. Ezért arra kéri a boltost, hogy vegye vissza, és adjon helyette jó pénzt, mert csakis tőle származhat a hamis pénz. A boltos odaad tízezer forintot a postásnak és megsemmisíti a hamis tízezrest. Ha nem számítjuk a cipő árát, mennyi a boltos vesztesége? Miután mindenki válaszolt a kérdésre, a táblára egymás mellé írjuk a – várhatóan többféle – eredményt. Megkérünk két önként jelentkezőt (lehetőleg olyanokat, akik különböző megoldásra jutottak), hogy üljenek ki a középre helyezett két székre, és öt perc alatt közösen jussanak el a helyes megoldáshoz. (A folyamatot célszerű videón rögzíteni.) Ezután még 4-5 további párt megkérhetünk ugyanerre. A páros feladatmegoldások után közöljük a helyes választ (4 ezer forint). Szükség esetén papírpénzzel lejátszathatjuk a történteket.
Megbeszéljük a gyakorlat tanulságait, különös tekintettel a problémamegoldás személyi és csoportos gátjaira. A páros munkák megbeszélésénél ezen kívül a személyközi kommunikáció sajátosságaira és akadályaira is kitérünk (fölhasználva az esetleges videofelvételeket).
A beszélgetésen a következő témák merülhetnek fel: • Mi jellemezte a párbeszédeket? • Milyen mértékben jutott érvényre a győztes/vesztes stratégia? • Ki miért ragaszkodott a saját igazához? • Milyen érzés volt rádöbbenni,. hogy nem volt igazunk? • Sikerült-e valamelyik párnak közösen rájönni az eredményre?
10. „Linzer gyakorlat”
Cél: az önmagunkról történő megnyilatkozás és az egymásra való odafigyelés gyakorlása KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓ, ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, EMPÁTIA, ODAFIGYELÉS, BIZALOM, BESZÉDKÉSZSÉG, ÉRZELMEK A csoport tagjai párokat alkotnak, majd egy külső és egy belső kört alkotnak olyan módon, hogy a pár egyik tagja a külső, a másik tagja a belső körben áll egymással szembefordulva. A játékvezető különböző témákat nevez meg, amelyekről a párok egy meghatározott időtartam alatt beszélgetnek. Ennek az időtartamnak a felében az egyik fél a beszélő, a másik figyeli, majd szerepet cserélnek. A témák váltásánál a körök a játékvezető instrukciójára elmozdulnak, és mindenki új párt kap. A témák kezdetben mindennapi, könnyed dolgok, majd egyre komolyabb és intimebb kérdések kerülnek szóba. A témák komolyodásáva nő a ráfordítható időtartam.
Példa az alkalmazható témasorra: • A kedvenc ételed (1 perc). • A múlt hétvégi programod. (1,5 perc) • Véleményed az iskoládról. (2 perc) • Egy nagyon boldog élményed. (2 perc) • Egy kellemetlen élményed. (2 perc) • A legjobb barátod.(3 perc) • A legnagyobb ellenséged (3 perc) • Három kívánságod. (4 perc) • Amitől nagyon rettegsz. (4 perc) Megjegyzés A játékvezetőnek figyelnie kell arra, hogy nem érint-e a téma komoly érzékenységeket. Ha valaki nem kíván az adott témáról beszélni, kiléphet a körből. Ő dönti el, hogy a következő témánál visszaáll-e vagy végleg kimarad. Ha valaki ilyen módon pár nélkül maradna, a játékvezető áll be. A gyakorlathoz kapcsolódó beszélgetés témái: • Mi volt könnyebb: beszélni vagy meghallgatni a másikat? • Melyik téma okozott nehézséget, és miért? • Milyen érzés volt beszélni benső dolgainkról? • Milyen érzés volt mások benső dolgairól hallani?
Pedagógiai játékok 2.
II. Ismerkedéshez javasolt játékok
1. Névkígyó Cél: Egymás nevének megtanulása (Harmadik osztályos kortól ajánljuk.) KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS Egy résztvevő megmondja a nevét. A következő mondja az előző társa nevét, és hozzá fűzi a sajátját. A harmadik ismétli az előző két csoporttag nevét, és végül megmondja a sajátját, és így tovább, amíg mindenkire sor kerül. A legutoljára sorra kerülő résztvevőnek az egész névsort el kell mondania, mielőtt megmondaná a saját nevét.
2. Zim és zum Cél: Egymás nevének megtanulása (3-8. osztályosoknak ajánljuk.) KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS A csoport körben ül. Egy játékvezető körbe jár, és a játék résztvevőitől szomszédjuk nevét kérdezi. Ha azt mondja: „zim”, a jobboldali szomszéd nevét kell mondani, ha azt mondja: „zum” a baloldaliét. Ha azt mondja: „zim-zum” mindenki helyet változtat. Aki rossz nevet mond, annak kell beállnia a körbe továbbkérdezni. Megjegyzés: Akkor játszható, ha a gyerekek már ismerik egymást, tudják egymás nevét. A játék lényege, hogy gyors egymásutánban mutasson a gyerekre a játékvezető. Ha valaki téveszt, akkor zálogot is adhat.
3. Ha állat lennék, akkor... Cél: bemutatkozás, azonosságtudat kialakítása (Alsótagozatosoknak ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT A résztvevők körben ülnek, és a következő módon mutatkoznak be: „A nevem Mónika. Ha állat lehetnék, rigó szeretnék lenni.” A következő résztvevő először bemutatja Mónikát, a rigót, majd ő következik. A játék addig tart, amíg mindannyian be nem mutatkoztak. Variáció: A résztvevők röviden indokolhatják a választásukat. Megjegyzés: Különösen 1. – 2. osztályban kedvelt a játék, de 3. – 4. osztályban is örömet okoz. Itt az indoklást is megpróbálhatjuk, érdekes és elgondolkodásra való válaszokat is kaphatunk (pl. oroszlán – mert az állatok királya, farkas – mert vad, cica – mert jól tud hízelegni stb.).
4. Névhullám Cél: Egymás nevének a megtanulása (Alsótagozatosoknak ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja. Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti. Megjegyzés: nagyobb létszámú csoport esetén unalmassá válhat a játék. Ideális létszám 10-12 fő.
5. Pókháló névjáték Cél: Egymás nevének megtanulása, az összetartozás érzésének átélése. (Általános iskolásoknak ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖSSZETARTOZÁS Eszközök: egy fonalgombolyag jó erős fonallal (kooperációs gyakorlatként történő alkalmazásánál stopperóra) A csoport, esetleg az osztály tagjai körben ülnek. Az első gyerek megfogja egy pamutgombolyag kezdő szálát, megmondja a nevét, és a gombolyagot átdobja az egyik társának. Ő is megmondja a nevét és tovább dobja a gombolyagot, és így megy tovább, amíg ilyen módon valamennyi tanuló részese a hálónak. A hálót aztán le kell fejteni olyan módon, hogy fordított sorrendben dobja vissza mindenki a gombolyagot annak a társának, akitől eredetileg kapta. A visszadobásnál mindig meg kell nevezni a fogadót. Megjegyzés: A játék játszható nevek mondása nélkül is. Fontos, hogy a gombolyagot mindig a fonal fölött dobják. A játék ügyességet és figyelmet érdemel, fegyelmezettséget feltételez. Nagy létszámú csoport esetén javasoljuk a csoport kettéosztását: az egyik társaság figyeli a játékot, a másik játssza, majd szerepcsere.
6. Ismerkedés névhúzással Célok: • Csoportindításnál a helyzet strukturálása, a feszültség csökkentése • Személyészlelési és empátiás érzékenység növelése • Visszajelzés adása és kapása egymást korábban nem vagy csak felületesen ismerő csoporttagoknál (Középiskolásoknak és felnőtteknek ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, EMPÁTIA Eszközök: névcédulák minden csoporttag nevével, kalap, papír, íróeszköz Valamennyi csoporttag nevét fölírjuk egy-egy névcédulákra, ezeket összehajtogatjuk és berakjuk egy kalapba. A csoportvezető körbeviszi a kalapot; mindenki húz egy cédulát. (Aki a saját nevét húzta, természetesen visszaadja, és újat húz). A résztvevők kb. 8-10 mondattal jellemzik azt a csoporttársukat, akinek a nevét kihúzták A jellemzést felírják egy papírra, és nem mutatják meg senkinek. Természetesen azt sem szabad menetközben elárulni, hogy ki kinek a nevét húzta ki. Ha a csoporttagok egyáltalán nem ismerik egymást, ösztönözzük őket arra, hogy az első benyomások, egymás megnyilvánulásainak és külső jegyeinek észlelése alapján próbálják meg beleképzelni magukat a másik helyzetébe. Nem az a fontos, hogy minden mondat pontosan „üljön”, hanem az, hogy a jellemzés egésze találó legyen. Hívjuk föl arra is a figyelmet, hogy ne értékelő, minősítő, címkéző, hanem leíró mondatokat alkossanak. Lehetőleg kerüljék a sablonokat, a semmitmondó közhelyeket (pl. hogy szereti a családját, szereti a munkáját stb.). Amikor mindenki elkészült a leírással, egyenként felolvassák a jellemzést. Aki magára ismer, jelentkezik (természetesen ugyanazt a leírást többen is magukénak vélhetik). A többi csoporttag is találgathat, hogy kiről is szól a szöveg (természetesen itt is lehetnek eltérő ötletek). Sorban mindenki felolvassa a jellemzését, és minden alkalommal az előzőek szerint járunk el. Ebben a körben még nem fedjük föl, hogy valójában kikről íródnak a leírások. ( A csoportvezető táblán vagy tacepaón jegyezheti a tippeket.) Ezt követően mindenki fölolvassa a jellemzését, és most már azt is közli, hogy kiről írta azt. Összevetjük a tippeket a valósággal és megbeszéljük a gyakorlat tanulságait.
7. Felfedezés Cél: Az identitástudat erősítése, a közvetlen lakókörnyezet iránti érdeklődés felkeltése, együttes tevékenység és élményszerzés Eszközök: írógéppapír, íróeszköz, színes kiemelő filc, ragasztó, olló, térkép KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT, KOOPERÁCIÓ A részvevők 3-4 fős kiscsoportokat formálnak. Minden csoport bejárja a települést és összeállít egy olyan feladatsort, amelynek alapján egy másik csoportnak öt helyszínre kell elmennie. Minden ilyen helyszínről hozniuk kell egy arra vonatkozó szóbeli információt és egy jellegzetes tárgyat. A helyszínek meghatározását rejtvényes formában adják meg egymásnak. (Ahol a poharak nagy becsben vannak, s ha kilépsz az ajtaján leolvashatod a pontos időt a templom tornyáról stb.) A feladatban jelzett helyszíneket meghatározott idő alatt kell felkeresni. A bejárt útvonalakról a csoportok térképvázlatot készít. A csoportok bemutatják egymásnak a beszerzett tárgyaikat, az információkat és rövid kommentárt fűznek hozzá. A többieknek ki kell találniuk, hogy hol, merre jártak. Végül a csoportok térképeiből, az elhozott tárgyakból közösen egy nagy térképet készítenek a bejárt útvonalról. A „helytörténeti forrásokból” szerzett információkat is odahelyezik.
8. Az én hazám Cél: a nemzeti identitás- és az énazonosság-tudat erősítése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.) KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT A gyerekek csomagoljanak be a táskájukba – képzeletben, esetleg valóságosan – öt olyan dolgot, amit elvinnének magukkal egy másik országba azért, hogy segítségükkel bemutathassák: milyen is a mi hazánk.
9. Ismerkedés Cél: csoportindításnál a helyzet strukturálása, a feszültség csökkentése, illetve az egymást korábban nem vagy kevéssé ismerő csoporttagok kölcsönös megismerése (Középiskolásoknak és felnőtteknek ajánljuk.) Eszközök: tábla és kréta vagy tacepaó és filctoll KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS Ötszavas bemutatkozás Mindenki sorban bemutatja önmagát legfeljebb öt szóval, utána megbeszélés, ennek során reagálhatnak a csoporttagok egymás közléseire. Rajz és szimbólum Mindenki készít egy külön papírlapra egy rajzot, amin életének általa legfontosabbnak tartott mozzanatait ábrázolja. (Aki arra hivatkozik, hogy nem tud rajzolni, azt biztassuk azzal, hogy nem a rajzkészség a fontos, hanem bemutatkozás – történjék ez akármilyen leegyszerűsített módon is.) Ezután mindenki találjon ki egy szimbólumot, ami szerinte leginkább jellemzi őt. Ezt a szimbólumot rajzolja föl az előbbi rajz alá, ugyanarra a lapra. A rajzokat mindenki számára látható helyre tesszük. A csoport tagjai sorban odamennek saját rajzukhoz és beszélnek róla; ha szükséges, megmagyarázzák (a szimbólumot is ideértve). A többiek kérdéseket tehetnek fel bemutatkozó társuknak. Utána az általánosítható tanulságok megbeszélésére kerül sor. Itt születtem A táblára felrajzoljuk Magyarország térképének vázlatát, a főbb földrajzi egységek bejelölésével. A csoporttagok sorban a táblához mennek. Bejelölik saját szülőhelyüket vagy koragyermekkoruk tartózkodási helyét. (Ha valaki szülőhelye a mai Magyarországon kívül esik, természetesen azt jelöli meg.) Ezután kb. 2-3 percig beszélnek erről a helységről. Kérjük meg őket, hogy ne tárgyszerű, hanem személyes leírást adjanak. Utána bárki kérdezhet, illetve reagálhat az elhangzottakra. Miután mindenki sorra került, megbeszéljük a gyakorlatot. Nóták Sorban mindenki elénekel egy bármilyen műfajú éneket, dalt, amit nagyon kedvel. Ha mások is ismerik, a csoport együtt énekel. Az egyes nóták után az illető röviden indokolj, hogy miért éppen az adott dalt választotta. Utána a gyakorlat tapasztalatainak a megbeszélése következik. Viccek Sorban mindenki elmond egy tetszés szerinti témájú viccet, amit nagyon kedvel. Itt is szükség van a választás indoklására. A gyakorlatot a kapcsolódó gondolatokat, érzéseket jelző beszélgetés zárja. Névtanulás A csoport valamelyik tagja közli a nevét (lehetőleg a keresztnevét vagy azt, ahogy szeretné, hogy a többiek szólítsák). A mellette ülő megismétli a hallott nevet és hozzáteszi a sajátját. A következő személy elismétli az előző kettőt, majd hozzáteszi a saját nevét. Ez így folytatódik addig, amíg mindenki sorra nem kerül. Ha a csoport nagy létszámú, ezt a gyakorlatot a következő találkozásnál vagy néhány óra múlva megismételhetjük.
10. Én-notesz Cél: önismeret, énazonosság-tudat fejlesztése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: minden gyereknek füzet, ragasztó, szétvágható színes folyóiratok vagy-és fénymásolt képek, rajzeszközök. olló KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT Minden gyerek nyit egy füzetet, amelybe folyamatosan beragasztja, beírja, berajzolja azt, ami számára különösen fontos. Időszakonként megmutatja ezt a társainak, az egész osztálynak vagy egy kiscsoportnak beszél ezekről. Bevált témák az én-notesz készítésénél: • legkedvesebb játékom • legkedvesebb könyvem • legkedvesebb mesém • legkedvesebb virágom • hogyan vigyázok a környezetem tisztaságára stb.
11. A múltam Cél: az énazonosság tudatának erősítése (Alsótagozatosoknak ajánljuk.) KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT A gyerekek egy füzetben rajzban vagy írásban „elmesélhetik” az életüket születésüktől a mai napig – fotók, rajzok, fogalmazások segítségével.
12. Időegyenes Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT Egy széles lapra a gyerekek egy vonalat húznak, és az így létrejövő időegyenesen ábrázolják azokat az időpontokat, amikor valami fontos dolog történt velük. Párokban vagy három fős csoportokban mesélnek egymással a felidézett eseményekről.
13. Életvonal Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-8. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT Húznak egy vonalat az előző játékban leírt módon, és bejelölnek rajta néhány számukra fontos eseményt. Először kijelölik a számegyenesen az éveket, majd nyilazzák az eseményeket a megfelelő korszakhoz. Pl. „10 éves koromban új lakásba költöztünk.”
14. Jövőegyenes Cél: a jövőtudat megalapozása (Alsótagozatosoknak ajánljuk.) KULCSSZÓ: JÖVŐKÉP A gyerekek vegyék fel a vonalat ugyanúgy, mint az előbb és jelöljék az éveket addig a korig, amíg felnőnek. Mi minden történik vajon addig velük? Próbálják meg bejelölni az időegyenesen!
15. Címerek Cél: önismeretfejlesztés, az én-azonosság erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT Eszközök üres címeres rajz valamennyi résztvevő számára, biztosítótűk. A játékvezető röviden ismerteti, hogy mi a címer célja, haszna. Ezután mindenki kap egy lapot, melyen egy címerkörvonal látszik, melyet vízszintes és függőleges vonalak 4 mezőre osztanak. A címer alá kerül a név és mottó. A mezőkbe: 1. az illető számára legfontosabb esemény, 2. az adott év legboldogabb pillanata, 3. amit különösen jól tud, 4. amin javítania kell. Ha a résztvevőknek idejük és kedvük van, ki is színezhetik a címert. A rajzok fel kerülnek a falra, és az egyes címertulajdonosok elmagyarázzák a saját képeiket, kérdéseket tesznek fel egymásnak ezekkel kapcsolatban.
16. Mozgásos névjáték Cél: nevek megtanulása, egymásra figyelés, egymás megismerése (Minden korosztálynál alkalmazható.) KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS A résztvevők körben állnak, vagy ülnek . A játékvezető ismerteti a játék menetét, mely addig tart, ameddig mindenki be nem mutatkozott. Mindenki megmondja a nevét, mozdulatokkal ki fejezi egy pozitív tulajdonságát. A következő mindezt megismétli, majd ő maga mutatkozik be hasonló módon. Ilyen módon minden csoporttagra sor kerül. Javasolt játékszabályok: • A játékvezető kezdi a bemutatkozást. • A kör jobbra halad. • Nem szabad kétszer azonos mozdulatot használni. Variációk: • a névhez mozdulat vagy mozgás kapcsolása • név mondása és egy bizonyos kérdésre adott mozgásos válasz (pl: mi a kedvenc sportod? – melyik a kedvenc játékod?)
17. A nevemről Cél: bemutakozás, énazonosság-tudat megerősítése (5. osztálytól ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT A csoport körben ül. Mindenki mond valamit a saját nevéről (hogyan választották számára a szülei, szereti vagy sem, kapott-e becenevet, stb.).
18. Kéz- és talplenyomatok Cél: önismeretfejlesztés, azonosságtudat kialakítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: kartonpapír, rajzeszköz, olló KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT Variációs lehetőség: „Hogyan növekszem?” A gyerekek meghatározott időszakonként (például havonta) körberajzolják tenyerüket vagy/és talpukat, kivágják és összehasonlítják az előző állapottal.
19. Sziluettek 1. Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.) Eszköz: csomagolópapír, filctoll, ragasztó vagy rajzszög KULCSSZÓ: ÖNISMERET A csoport tagjai körvonalaikat körberajzolják, majd kivágják, a falra erősítik és különböző – rájuk vonatkozó – kivágásokkal (rajzok, képek) vagy mások ún. megerősítő állításaival díszítik.
20. Árnyék sziluettek Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés, egymás megismerése (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.) Eszközök: csomagolópapír, elemlámpa, színes ceruza vagy zsírkréta KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT Egy csoporttag közel áll a falhoz, amelyen egy nagy darab papír lóg. Egy másik gyerek elemlámpával megvilágítja profilból vagy tetőtől talpig, egy harmadik pedig körberajzolja a falra vetett árnyékát. Ezután kivágják, kiszínezik. Miután ezt a csoport minden tagjával elvégezték, megpróbálják közösen azonosítani egymást az árnyképek alapján.
21. Sziluettek 2. Cél: egymás megismerése, elfogadása, az énazonosság-tudat erősítése, a csoportkohézió növelése Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes újság, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT A csoport kiválasztja, hogy kik legyenek azok (3-5 fő), akiknek elkészítik az egész alakos sziluettjét. Ha megvannak a kiválasztottak, akkor köréjük egyenletesen eloszlanak a többiek. Az így létrejött kiscsoportok kialakítanak maguknak egy külön kis sarkot, ahol a kiválasztott személy mesél arról, hogy milyennek rajzolják meg őt. Valami történetet is mond az így elképzelt figuráról. A többiek csomagolópapírokból összeragasztott nagyméretű alapon körülrajzolják a kiválasztott személyt. A sziluettet pedig közösen kifestik, színes papírral kiragasztják stb. a hallott történet alapján. Az elkészült műveket megmutatják egymásnak a csoportok, és megbeszélik a készítés közben szerzett élményeket. Megjegyzés: Több Freinet szellemű óvodában születésnapi ajándékként alkalmazzák ezt a játékot.
22. Sziluett/interjú Cél: bemutatkozás, egymás megismerése, pozitív megerősítés (Minden korcsoportnak ajánljuk.) Eszközök: : írásvetítő, szék, csomagolópapír v. fotókarton, színes papír, rajzlap, ragasztó, filctoll, zsírkréta KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT A játékosok párt választanak úgy, hogy ismerősök ne kerüljenek egy párba. A falra helyezett lap elé leül az egyikük, társa pedig körülrajzolja az árnyékát az írásvetítő fényében. Ezután cserélnek: aki modell volt, az rajzol, és aki rajzolt, az most modellt ül. Ki-ki „végső formába önti” a róla készült sziluettet : kivágja és fotókartonra ragasztja, színes papírral fedi le, ún. negatívot készít, megduplázza önmagát stb. Mikor elkészültek a „cizellálással”, akkor a párok egymás között kicserélik az alkotásaikat, és meginterjúvolják egymást. Öt percig az egyik kérdez, és a szerinte jellemző jegyeket ráírja a másik sziluettjére, vagy mellé, vagy oda, ahol helyet talál. Majd cserélnek és öt percig a másik teszi ugyanezt. A párok megbeszélik az egymásról írt jellemzőket, majd közösen elhelyeznek 3 kiegészítőt (fülbevalót, kalapot, sálat, poharat stb.) a sziluettjeiken. Minden résztvevő portréja kikerül a falra. (A csoportvezető előre figyelmeztesse a résztvevőket, hogy a felírtakat valamennyi csoporttárs elolvassa majd.) Közösen megbeszélik: ki hogy érezte magát a tevékenység alatt, mennyire érzi találónak a róla ill. a másokról készült portrét.
23. Parola Cél: az énazonosság-tudat erősítése, egymás megismerése, elfogadása (Általános iskolásoknak ajánljuk.) Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT, ELFOGADÁS A játékosok körbe rajzolják a kezüket egy rajzlapon, majd kivágják a formát. Tesznek rá egy jelet, hogy tudják, melyik az övék és középre teszik. Egy asztalkendővel letakarják az egészet, megkeverik, és körben mindenki húz egyet. Ha valaki véletlenül a sajátját húzta, akkor visszateszi és újra próbálkozik. A kihúzott papírkézre mindnyájan írnak valamit. Aki elkészült, visszateszi azt a terítő alá. Ha már az összes kéz visszakerült, mindenki kiválasztja a sajátját, és megpróbálja kitalálni, hogy ki üzent neki. Sorban mindenki elmondja, hogy a kézre írt szöveg alapján milyennek gondolja az üzenőt, és elmondja azt is, hogy milyennek látta azt a kezet, amelybe ő helyezte el az üzenetét. Az elmondásokban nem szerepelhet szó szerint az üzenet. A cél az, hogy a címzett és a feladó megtalálja egymást. Mikor sikerült kideríteni, hogy ki kinek üzent, ki kivel fogott jelképesen kezet, akkor a részvevők valóságosan is megjelenítik a parolát. Úgy kell összeállni, hogy az egymásnak üzenők megfogják egymás kezét. Ha elkészült ez a sok szereplős kézfogás, akkor az a feladat, hogy a játékosok fűzzék ki magukat belőle.
24. Az én kezem, a te kezed Cél: bemutatkozás, egymás megismerése (1-3. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: : A/4-es rajlap és íróeszköz minden résztvevő számára KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS Párokba rendeződnek. Feladatnak kapják, hogy egymás kezeit körül kell rajzolniuk. A lapra jelezzük: ez X Y keze – rajzolta: X Y. A rajzba az érintett valamely (kizárólag pozitív) tulajdonsága is beírható ( pl. barátságos, segítőkész, melegszívű stb.) A végén a „kezek” kifüggeszthetők vagy az „én notesz” lapjaiba illeszthetők.
25. Pantomim: Valami, amit szívesen csinálok Cél: pozitív megerősítés, azonosságtudat fejlesztése (1-6. osztályosoknak ajánljuk.) KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT A résztvevők körben ülnek, a játékvezető jelentkezés alapján választja ki a gyerekeket, akik pantomimszerűen bemutatják, hogy mit szeretnek csinálni. ( pl. kerékpározni, úszni, táncolni, enni stb. ) A többieknek ki kell találniuk, mi az a „valami". Variáció: párokban vagy kiscsoportban zajlik a bemutatás.
26. Képességfa Cél: önismeretfejlesztés, önnevelési igény felkeltése, énazonosság-tudat erősítése (3-6. osztályosoknak ajánljuk.) Eszközök: csomagolópapír, rajzeszköz, íróeszköz, rajzpapír, ragasztó KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT A gyerekek közösen rajzolnak egy nagy fát. Minden ág egy-egy gyereket jelképez. (Az ágakat a gyerekek nevükkel megjelölik.) A fa levelei pedig egy-egy megszerzett tudásról, képességről tanúskodnak: pl. tudok úszni, ugrókötelezni, görkorcsolyázni, olvasni stb.
27. Kitalálások: Kire illik? Cél: egymás megismerése, az énazonosság-tudat erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.) Eszköz: minden résztvevőnek papír és íróeszköz. KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT A gyerekek jellemző dolgokat írnak magukról (pl. érdeklődésükről, hobbyjukról):„szemem színe kék”, „szeretem a zenét” stb. Ha kész, összehajtják és a játékvezetőnek adják. A társaknak kell kitalálniuk, hogy melyik papírt ki írta. Megjegyzés: Ezt a gyakorlatot összeszoktatott csoport vagy osztály esetében célszerű alkalmazni.
