http://alsos.fazekas.hu/w/index.php?title=Magyar_nyelv_%C3%A9s_irodalom/Hozz%C3%A1rendelhet%C5%91_seg%C3%A9dletek/Feladatlapok_%C3%BAtmutat%C3%B3val/A_h%C3%A1rom_k%C3%ADv%C3%A1ns%C3%A1g&limit=20&action=history&feed=atomMagyar nyelv és irodalom/Hozzárendelhető segédletek/Feladatlapok útmutatóval/A három kívánság - Laptörténet2024-03-28T15:46:33ZAz oldal laptörténete a Alsós tanítói portálMediaWiki 1.11.0http://alsos.fazekas.hu/w/index.php?title=Magyar_nyelv_%C3%A9s_irodalom/Hozz%C3%A1rendelhet%C5%91_seg%C3%A9dletek/Feladatlapok_%C3%BAtmutat%C3%B3val/A_h%C3%A1rom_k%C3%ADv%C3%A1ns%C3%A1g&diff=480&oldid=prevAdmin: 1 revision(s)2007-12-10T23:38:25Z<p>1 revision(s)</p>
<table style="background-color: white; color:black;">
<col class='diff-marker' />
<col class='diff-content' />
<col class='diff-marker' />
<col class='diff-content' />
<tr>
<td colspan='2' style="background-color: white; color:black;">‹Régebbi változat</td>
<td colspan='2' style="background-color: white; color:black;">2007. december 10., 23:38 változat</td>
</tr>
</table>Adminhttp://alsos.fazekas.hu/w/index.php?title=Magyar_nyelv_%C3%A9s_irodalom/Hozz%C3%A1rendelhet%C5%91_seg%C3%A9dletek/Feladatlapok_%C3%BAtmutat%C3%B3val/A_h%C3%A1rom_k%C3%ADv%C3%A1ns%C3%A1g&diff=479&oldid=prevAdmin: Import a forrásból2007-12-09T00:04:24Z<p>Import a forrásból</p>
<p><b>Új lap</b></p><div><h3>(Magyar népmese, tündérmese; Benedek Elek feldolgozása)</h3><br />
<br />
<p>Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az<br />
Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és annak a felesége.<br />
Fiatalok voltak mind a ketten, szerették egymást, de a nagy szegénység miatt<br />
sokat perlekedtek.</p><br />
<br />
<p>Egyszer egy este az asszony tüzet rak. Gondolja magában,<br />
mire az ura hazajön, főz valami vacsorát, de bizony nem volt miből. Még a víz<br />
fel sem forrott, jött haza a gazda, s mondja a feleségének nagy örömmel:</p><br />
<br />
<p>- Hej, feleség, ha tudnád, mi történt! Vége a nagy<br />
szegénységnek, lesz ezután minden, amit szemünk-szánk kíván.</p><br />
<br />
<p>- Ugyan ne tréfáljon kend – mondta az asszony -, talán<br />
bizony kincset talált?</p><br />
<br />
<p>- Meghiszem azt! Hallgass csak ide! Amint jövök az erdőből,<br />
mit látok az út közepén? Berekedt a nagy sárba egy kicsi aranyos kocsi, a kocsi<br />
előtt két mókus, s a kocsiban olyan szép asszony ült, amilyent még<br />
világéletemben nem láttam. Bizonyosan tündér lehetett. Mondja nekem a tündér:</p><br />
<br />
<p>- Te jó ember, segíts ki a sárból, s bizony nem bánod meg!</p><br />
<br />
<p>- Hát én hogyne segíteném? – mondtam én. Azzal megfogtam az<br />
aranyos kocsit asszonyostul, mókusostul kikaptam a sárból. Akkor aztán töviről<br />
hegyire kikérdezett engem, van-e feleségem. Mondtam én: van bizony. Gazdag<br />
vagyok-e? Mondtam én. Biz, én szegény vagyok, mint a templom egere.</p><br />
<br />
<p>- No bizony, ha szegény vagy, mondd meg otthon a<br />
feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, akármit, s mind a három kívánsága<br />
azonnal teljesül.</p><br />
<br />
<p>- Hallja-e – mondta az asszony -, ne tréfáljon, mert nincs<br />
kedvem tréfára!</p><br />
<br />
<p>- Jól van, jól, hát próbáljuk meg kívánj valamit!</p><br />
<br />
<p>- Hát jól van kívánok. Ó, uramisten, bárcsak egy rőfös<br />
kolbász kerülne ide!</p><br />
<br />
<p>Abban a szempillantásban a kéményből leereszkedett egy nagy<br />
lábos, a lábosban egy rőfös kolbász volt szépen összetekeredve.</p><br />
<br />
<p>- Látod, igazam volt – mondá a szegény ember. – Hanem most<br />
már valami</p><br />
<br />
<p>okosabbat kívánjunk, mert látod, hogy teljesedik.</p><br />
<br />
<p>A szegény ember elővette a pipáját, még volt egy kicsi<br />
dohánya, teletömte. Gondolta, ha pipára gyújt, de olyan ügyetlenül talált<br />
belenyúlni, hogy a lábos felborult, s a kolbász kifordult a hamuba. Felpattant<br />
az asszony, elkezdett lármázni.</p><br />
<br />
<p>- Jaj, de ügyetlen kend, bárcsak az orrára nőne ez a<br />
kolbász!</p><br />
<br />
<p>Ahogy ezt kimondta már ott is lógott az urának az orrán a<br />
rőfös kolbász, úgy odaforrott, hogy azt szépszerivel levenni nem lehetett. Hej,<br />
uramteremtőm, megszomorodtak mind a ketten, már most mit csináljanak, mit<br />
kívánjanak harmadiknak? Mondja az ember:</p><br />
<br />
<p>- Előbb ezt a kolbászt vegyük le!</p><br />
<br />
<p>Próbálja az asszony, nem tudja levenni.</p><br />
<br />
<p>- Hát bizony ezt le kell vágni – mondja az asszony. – Egy<br />
kicsit az orrából lecsippentünk, nem olyan nagy baj az!</p><br />
<br />
<p>- De már azt nem engedem!</p><br />
<br />
<p>- Bizony, ha nem, akkor járjon kend a kolbásszal!</p><br />
<br />
<p>- De már azt nem teszem, hogy az egész világ csúfja legyek.</p><br />
<br />
<p>- Istenem, istenem, mit tudjunk csinálni!</p><br />
<br />
<p>- Tudod mit asszony? – mondja az ember. – Kívánd azt, hogy a<br />
kolbász essék le az orromról!</p><br />
<br />
<p>- Mit gondol kend, hiszen az a harmadik kívánság lenne!<br />
Pedig én mi minden jót akartam kívánni: sok ökröt, lovat, sok földet, szép<br />
házat s mindent!</p><br />
<br />
<p>- Már hiába, feleség, én ilyen bajusszal nem járok. Hamar<br />
kívánd, hogy a kolbász essél le az orromról!</p><br />
<br />
<p>Mit volt mit nem tenni, a szegény asszony mégiscsak azt<br />
kívánta, hogy az ura orráról essék le a kolbász. Mikor aztán leesett, a hamut<br />
szépen lemosta róla, úgy megették egy ültükben, hogy egy falat sem maradt<br />
belőle. Evés közben szépem megbékéltek, s többet a szegénység miatt nem<br />
veszekedtek, hanem dolgoztak sokat. Lett aztán ökör is, ló is, lett föld is,<br />
lett szép ház is. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.</p><br />
<br />
[[/*]]</div>Admin